Lübeck az észak-német Schleswig-Holstein szövetségi állam északi csücskében, közvetlenül a Balti-tenger mellett fekszik. Bő kétszázezres lakosságával eltörpül a közelben lévő, sokmilliós Hamburg mellett, pedig Németország egyik leghangulatosabb és legszebb városának tartom. Aki szereti a történelmi hangulatot, az emberi léptékű városokat, a friss halételeket, az idegesítő turistahordák hiányát és a magyar és közép-európaitól merőben eltérő, hanza-gótikus építészetet, az nagyon fogja szeretni Lübeck városát.

Barátommal a húsvéti ünnepeket töltöttük a városban. A Ryanairrel érkeztünk, amely már Budapestről is indít járatokat a Hamburg-Lübeck reptérre. Ez a reptér jóval kisebb, mint akár a Ferihegy, és fejenként és irányonként 2,90 euróért helyi busz visz egészen a városközpontig. Jegyet a buszvezetőnél lehet váltani és napközben kb. 20-30 percenként jár a busz, tehát egészen könnyedén megy a transzfer. Ezen kívül nincs is szükség tömegközlekedésre, az egész város könnyedén begyalogolható.

A szállásunk a méretes Treff Hotel volt, amellyel maximálisan elégedettek voltunk. Nagy, kényelmes szobák, kényelmes ágyak, patyolat tisztaság, remek zuhany. A szállodaárak szezontól függően 50-60 eurónál kezdődnek szobánként és éjszakánként, de last minute akár a felére is le lehet tornázni az árakat. A szobákat a hotels.com-on keresztül foglalva újabban lehet reggeli nélkül is kérni és a megtakarításon kívül ennek az az előnye is megvan, hogy az ember istenieket reggelizhet a számtalan pékség egyikében. Egy reggeli 2-5 euró között van, péksüteménnyel, kávéval, a pékségek a húsvéti ünnepen is nyitva tartottak.

A derék lübeckiek igen büszkék a Hanzában képviselt vezető szerepükre és a Hanza aranykora alatt kialakult építészetre, amely 'Backsteingotik' néven fut (ackstein= tégla). A teljes városközpont az UNESCO világörökség része. Nagyon jellegzetes házai és egyéb épületei közül leghíresebb talán a Holstentor, az egykori városkapu.

Többször is lerombolták, a háborúban is károsodott és ma is olyan girbegurba-dülöngélős, mintha egy félig olvadt marcipánfigura díszelegne a tér közepén. És apropó marcipán: a Holstentor díszíti a város leghíresebb iparának, a Niederegger marcipán manufaktúrának logóját. A Harry Potter Mézesfalását megszégyenítő gazdagságú, híres Niederegger bolt fölött elegáns kávézó, cukrászda (asztafoglalás ajánlott), isteni tortákkal, süteményekkel.

Aki a templomokat szereti, meg aki nem is, az okvetlen látogasson el a Marienkirchébe, amelynek három hatalmas hajóját minden boltívnél más-más virágfüzér freskókkal díszítették, valamint a lübecki Dómba, ahol a világ legmegdöbbentőbb, 14 méter széles és elképesztően díszesre faragott oltárkeresztje mellett megható és érdekes kiállítás látható a szövetséges erők szőnyegbombás pusztításáról és a templom újjáépítéséről. A leszentelt, kultúrházként működő Peterskirche egyik tornyában pedig remek kilátóhely van, ahonnan az egész festői óváros belátható.

A mi útitervünk röviden a következő volt:
Péntek délután: érkezés, korai vacsora: Fisch-Hütte (isteni, friss, szezonális halak, igény szerint a halászhajó kapitánya szórakoztatja a nagyérdeműt egészen képtelen és roppant szórakoztató anekdotákkal)
Péntek este: hangverseny a Marienkirchében (általában vasárnap énekelnek, ajánlom)
Szombat délelőtt: városnézés, séta a Trave folyó mentén. Ebéd: Ratskeller (a helyi Duckstein sört nagyon ajánlom) - turistás, de hangulatos és nem átverős
Szombat délután: séta az óvárosban, este vacsora: Schiffergesellschaft, isteni kaja, nagyon lezser hangulat, asztalfoglalás kötelező
Vasárnap: kirándulás Travemündébe. Remek tengerpart, festői belváros. Fejenként 17 euróért oda-vissza mentünk ezzel a kirándulóhajóval. Este vacsora: Lübecker Hanse, magasan a legjobb étterem, ahol idén étkeztem, egyszerűen minden tökéletes volt.

Hétfő: Dom zu Lübeck, majd körséta a városközpontot alkotó sziget körül a Trave folyó partján. Látogatás a Niederegger cukrászdában, majd irány a reptér. Ide még sokszor visszatérek. Annak ellenére, hogy nem nagyváros, még rengeteg felfedeznivaló maradt és azokat a hanza stílusú, hangulatos utcákat sosem lehet megunni...

Fotózás: Végig kizárólag a Sigma 30/1.4 objektívvel fotóztam, más nem is volt nálam. A templombelsőkhöz mindenképpen szükséges a fényerős optika, de aki állvánnyal bíbelődne, arra sem szólnak rá. A verőfényes napsütésben, tengerparti felhők mellett szükség lesz a polárszűrőre. Travemündében homokpartos, tengerpartos naplementéket is lehet fotózni, ugyanitt tlaálható a huszoniksz emeletes Maritim Hotel tetőtéri kávézója, ahonnan szintén fenséges kilátás nyílik (ezúttal kimaradt). A Peterskirche kilátóját ne hagyjátok ki és a Trave folyó hídjairól is remek kékórás vagy tükröződős fotók készülhetnek. A legjobb azonban, ha az ember egészen egyszerűen és céltalanul beveti magát a girbegurba utcácskák rengetegébe és minden kapualjba bedugja az orrát, objektívjét, hiszen mindenhol hangulatos jelenetek tárulnak elé.

Még sokáig tudnék lelkendezni erről a kis ékszeresládikó városról, de nem szeretném ennél is hosszabb lére fogni a történetet. Ha kedvet kaptatok egy északi kiruccanáshoz, kommentben szívesen válaszolok a felmerülő kérdésekre. Auf Wiedersehen!