pdave a legtöbbünkkel ellentétben délkelet felé vette az irányt és rögtön két balkáni körút fotótermésével gazdagítja a blogot, valamint a legutóbbi út leírásával járul hozzá az útikalauz rovathoz. A videókkal, linkekkel gazdagított útleírás élvezetes olvasmány, a fotók pedig a "húazta.." és a "najólvanhaggyálmár" tengely mentén mozognak. Kalandra fel, következzen pdave balkáni útikalauz posztja!
Első nap rögtön azzal kezdődött, hogy otthon hagytam az útlevelemet, így személyivel vágtam neki a nyaralásnak, remélve, hogy átengednek mindenhol. Szerencsére nem volt gond ezzel. Szerbián keresztül utaztunk Montenegróba. Nem volt egyszerű az átutazás, iszonyatos mennyiségű kamion volt, aki erre utazik, annak érdemesebb éjszaka utaznia.
Kb 9 óra utazás után megérkeztünk Zabljakba, elfoglaltuk a szállást, megnéztük, hátha jó lesz a naplemente (nem volt az), aztán rákészültünk a másnapi túrára.
Kb 11 km-es túrát tettünk a Durmitori nemzeti park területén. Alapvetően nagyon jól jelzettek a turistautak, viszont nem fedik a valóságot, pl a térképen lovas útnak jelült út náluk olyan, amit alig veszel észre, alig van kitaposva, néhol sziklás részeken halad át ahol még gyalog is nehezen mész, stb, míg pl a Dolomitokban rendes széles a turistaút, a megfelelő helyeken drótkötéllel biztosítva. Bár aztán Albániában volt a legjobb: egy kőre felfestették, hogy itt jobbra kell felmenni a 2535 m magas csúcshoz, ami 6 km-re van. Ennyi :D
Itt találhatóak a „gyűrt” hegyek, ez önmagában nagyon jó fotótéma, de maga a nemzeti park is nagyon szép.
pdave: Gyűrt hegyek
(Mint a képen is látszik júniusban még igen sok hófolt akad, ezt érdemes figyelembe venni a túrázás előtt! Fotós szempontból is kihívás, mivel a hófoltok miatt könnyen alul- vagy túlexponált lehet a kép, aszerint, hogy milyen fénymérés van beállítva a gépen. De utólag is van lehetőség a javításra: fél alexpó, illetve a highlihts csúszka segítségével is tudunk korrigálni).
Másnap elkirándultunk a Tara kanyonhoz, idén végre megtaláltuk a kilátópontot, elég félelmetes volt, a lábunk alatt 1000 méterrel a folyóval... Itt sajnos elég lapos fények voltak, de ettől függetlenül is pazar látvány volt. Itt érdemes teleobjektívet használni, mivel olyan nagy a mélység, hogy széleslátószögű objektívvel készített képen egyszerűen nem látszik rendesen a monumentalitása a helynek.
pdave: Tara kanyon
Ezután lementünk a folyóhoz, egy murvás erdei úton, majd konstatáltuk, hogy a hegyi folyók még mindig sokkal látványosabbak messziről :) Palacsintáztunk egyet a felföldön (ahol tavaly is voltunk), ismét nagyon finom volt. Este végre megcsináltuk a szerpentines hosszú záridős képet, amit már régóta terveztünk:
pdave: Visszafordító #1
Este is érdemes fotózni, a nemzeti park területén kevés település van, Zabljaktól (a terület központja) eltávolodva csodálatos látványban lehet részünk, ha feltekintünk az égboltra. Mi nem készítettünk csillagjárós képeket, de a helyszín adott, ha valakinek van kedve sokáig fennmaradni ☺
Másnap a Piva kanyon volt a cél, a felduzzasztott tó felé vezető útról gyönyörű kilátás nyílt:
pdave: Piva kanyon #2
Maga a kanyon szép, de rövid, a bosnyák határon nem keltünk át, mert odaát már nem volt olyan látványos a kanyon. Este lementünk egy tóhoz, ami idén szerencsére nem volt kiszáradva.
Ismét megtanultuk, hogy a távolság mindig csalóka :) kb 80 m szintkülönbség, 20 perc séta, pedig ott volt alattunk, egy köpésre.. :)
pdave: Valovito jezero
Másnap elindultunk az albán-montenegrói határ felé, az ország délkeleti csücskébe, pár óra utazás után már kezdett előbukkani néhol az albán alpok:
pdave: .
Itt nem találtuk azt a helyet, amit korábban kinéztünk, ezért úgy döntöttünk, hogy átlépünk ismét Albániába. Ahogy átértünk a határon, 3m után véget ért az aszfalt :) hogy aztán kicsit később egy új útban folytatódjon, ami egy zsákfaluhoz vezetett. Volt egy út, ami levezetett a Skodrai-tóhoz, de az kb 50-60 km hegyi földút, ami a tavalyi albán hegyi utak után nem tűnt biztatónak. De azért rákanyarodtunk, egyszer élünk felkiáltással :)
Nem bántuk meg (max az autó :), ez volt az utazás egyik legszebb része. Érintetlen, vadregényes kanyon, néhol folyómederhez hasonlító utakkal, ami szerencsére csak az első részen volt jellemző, később már az űrsebességnek tűnő 30-35 km per órás sebességet is tudtuk tartani :)
pdave: Albán főút a hegyekben
Gyönyörű szerpentin vezetett át rajta, ha egyszer leaszfaltozzák, benne lesz a top hegyi utakban Európában, az biztos.
Estére értünk le, nagy nehezen találtunk egy szállodát, kőkemény 20 euró volt két főre :) Szokás szerint 5kor a müezzin ébresztett, majd reggel az útépítés :) De ennyiért ugyebár ne panaszkodjon az ember :) Lementünk a tengerpartra fürdeni, ahol tavaly is voltunk, majd ebéd után megcéloztuk a Skodrai tavat.
A tó mellett vezető út nagyon szép, pazar kilátás nyílik a tóra, kb az út felétől.
Itt is fürödtünk egyet, majd átvittek csónakkal egy kis szigetre, ahol volt egy nagyon szép kis templom, amit sajnos/szerencsére felújítottak. Ez egyébként mindenhol jellemző volt Montenegróban, kitáblázva a 10-15 századi templomok, és mindegyik olyan, mintha új lenne. Ez állagmegóvás szempontjából dícséretes, fotózás szempontjából viszont nem annyira ☺. Itt már látszott, hogy ma végre jó felhők lesznek. Útközben gyors látogatást tettünk egy pékségben, majd elindultunk a Lovcen-csúcs felé vezető szerpentinen. Na ez volt a másik nagyon komoly hely:
pdave: Kotor
Hihetetlen panoráma van innen, ezt egyszer látnia kell mindenkinek. A szerpentinből nyílt az út a csúcs (1570 m) felé. Felszaladtunk, de már zárva volt. A parkolóból láttunk néhány kivilágított nagyobb épületet, rápróbáltunk, hátha szállás, szerencsére bejött :) Egy faházat tudtunk kivenni a nemzeti park közepén, nagyon szép helyen volt.
Másnap felmentünk a kilátóba, ahol kiderült, hogy a kilátó és a Kotori-öböl között van egy hegy :D. Ettől függetlenül szép volt a kilátás, megéri felmenni, körpanoráma nyílik a környékre, tiszta idő esetén nagyon messze ellátni.
Megnéztük Perast városát is, ez egy kis település az öbölmenti út közepén, nagyon hangulatos hely, ahonnan kitiltották az autókat, így nyugodtan sétálhatunk, fotózhatunk kedvünkre – van mit.
pdave: Perast #3
Felmentünk a templomtoronyba, ahonnan szép kilátás nyílt az öbölre, és a városkára. Amúgy furcsa volt (és ez is többnyire jellemző volt), hogy nincs kiírva, hogy itt van egy ilyen turista látványosság. Ha nem megyek oda, és nem kukkantok be, akkor sose derül ki, hogy van egy kilátó a város közepén.
Városnézés után megcéloztuk Szarajevót, majd rábíztuk magunkat a navira. Bár ne tettük volna... Át akart vinni minket a zöld határon, ami kb egy óránkba került, akkora kerülő volt ( a telefonomon lévő navi szintén erre akart menni...)
Miután átléptük a határt, a navi szerint még mindig Horvátországban voltunk, kb 10-15 km-en át :)
Nagyon érdekes volt, hogy Szarajevóig alig volt település, benzinkút, szálloda, bármi. Gyakorlatilag mintha az ország déli, délkeleti részében senki nem lakna... Szarajevó előtt akartunk megszállni, de összesen egy szálloda volt, de akkor még azt hittük, lesz később is...
Szarajevót gyakorlatilag teljesen felújították, csak néhány házon látszottak golyónyomok, viszont sok volt a modern épület. Megnéztük a belvárost, kicsi, de szép rész, igazi egyveleg, négyféle vallás/kultúra nyomai fedezhetőek fel az óvárosban.
pdave: .
Hazafele az odaút ellentéte volt, Tuzla után kb 100-150 km-n keresztül gyakorlatilag végig lakott településen haladtunk. Végül sikerült kilencre hazaérni, bár Szarajevóban ismét eltévedtünk, mert a navigáció megint elvitt minket egy jó kis kerülőre... Bosznia nem kedvence a naviknak/online térképeknek, még a Google Maps sem tud tervezni Budapest-Szarajevó útvonalat.
Összességében ismét egy nagy élménnyel, sok képpel gazdagodtunk. Mindenkinek csak ajánlani tudom Montenegrót, Albániát, az egész Balkánt.
Idei képek
Tavalyi képek
