Indafotós sztorik - wyx

2012.07.30. 16:13 WadWanda 6 komment

Fotóséta Mos Eisley belvárosában, Zöldbácsival...

Hajnali három óra nem rendkívüli időpont, kivéve, ha akkor kell felkelni... Nem szoktam az ilyen tempót, fél hét előtt még a szomszéd zavaró csapkodása sem ugraszt ki az ágyból. Most meg ez már a harmadik hajnali ébredés a héten, pedig elvileg pihenni jöttünk ide. A busz viszont már türelmetlenül vár, hogy elfuvarozzon minket a sivatagba. Zöldbácsi, az idegenvezető, úgy nyomja a sódert, mintha a tegnap még el sem múlt volna. Én meg még igen élénken emlékszem a tetőtől, talpig zöldbe öltözött emberre, amint késő délután jól leteremtett, mert életemben először próbáltam meg egy dromedár hátára felkapaszkodni. Ráadásul, mint az utóbb kiderült, teljesen szabályosan.

wyx: Dromedároglás

De sebaj, ez egy új nap, új kalanddal. Egyébként is, ahogy Zöldbácsi mondja: – Maguk fizettek érte, hogy itt legyenek, akkor ne panaszkodjanak, hogy korán van! – és a fenébe is, ráadásul igaza van! Jóval frissebbek vagyunk a Napnál, ami még csak az út felénél kezd feltűnni az Atlasz hegység felett, hogy bevilágítsa a kilométerekre elterülő fagyos sósivatagot. Néhány órával később, Chebikánál (nem járt erre Chewbacca véletlenül?) terepjáróba szállunk át, mert a sivatagot egy busz már megjárta, de az jól meg is járta. Az ócska Ikarus időtlen mementóként éktelenkedik már több, mint 20 éve a sóban rekedve. Új járművünk vezetője barátságos helybéli, de a saját nyelvén kívül, nem nagyon beszél mást. Mozdulatai annál beszédesebbek. Éppen 130 körüli tempóval száguldunk a Párizs-Dakar egyik homokba taposott raliútvonalán, amikor a terepjáró élesen balra kanyarodik a dombok irányába.

wyx: Tereppihenő

A sofőr nem lassít, miközben az emelkedő irtózatos tempóban közeledik. Amúgy alacsony homokdombocska, nagyjából mint a városligeti Királydomb. – Ez most mit csinál? – kérdem magamban a többiekre nézve, akik hasonlóan értetlenkedő arcot vágnak. A Land Cruiser fittyet hányva aggódó tekintetünkre, nekiiramodik a közel 25%-os emelkedőnek, majd a tetejére érve az orrát azonnal a föld irányába löki, hogy minket hátsó utasokat a súlytalanság érzésével jutalmazzon meg egy ezredmásodperc erejéig. Még fel sem ocsúdunk a földet érés aranyeret-próbáló élményéből, amikor a vezető már célba is veszi a legközelebbi, 60 fokos szögben meredező homokbuckát. – Na ne! – nyögjük mind a hatan, szinte egyszerre, miközben a sofőr hátrafordulva ránkvigyorog foghíjas mosolyával. – Ez a vég! – gondoljuk mindahányan, ahogy a Toyota az utolsó métereket gyűri maga alá – Innen koporsóban visznek haza! Miközben életük jobb jelenetei egy hollywoodi trailer pörgésével vonulnak el lelki szemeink előtt, elképzeljük, amint a bucka túloldalán repülünk lefelé egy végzetes zuhanással...

wyx: Azok ott már Mos Eisley fényei

Az autó a rézsű tetejéhez érve, hirtelen megtorpan. A sofőr, még az előbbinél is kajánabb grimasszal az arcán hátrafordul és rükvercbe kapcsolva, kényelmesen visszacsorog az immár lejtővé szelídült emelkedőn. Most egy kis éledezési szünet következik, a megrázkódtatások kiheverésére. Az utastérből előkászálódva, cipőinket lerúgva élvezzük a száraz, langyos homok simogatását. A sivatag így áprilisban, kifejezetten barátságos hely! Körülöttük mindenütt csak homok, dombok, homok, Mos Eisley, homok... Egy pillanat! – Ott a Csillagok háborúja díszlete! – kiáltanak fel és mutogatnak többen is a völgybe leszaladó keréknyomokon túl felsejlő kupolák irányába. Zöldbácsi, mint mindig, elsőként ér a helyszínre és már nyomja is a szokásos monológját: – Tesókáim siessünk, 5 perc múlva találkozunk az autóknál! Na persze! Itt állok a szentélyben és csak 5 percem van! Hirtelen eszembe jut '79 nyara, amikor az augusztus végi éjszakán, este tízkor álltunk sorban édesapámmal, a Corvin-közben, hogy jegyet kapjunk a bemutatóra. – Nekem innen sok, szép kép kell! – határozom el gyorsan és már neki is lódulok fotózni. A fény mennyiségére nem lehet panasz. De annál inkább gondot jelent a rengeteg világos színű homok ami becsapja a fénymérőt és a meredeken beeső sugarak, amik megkeményítik a kontrasztot. És az a tömeg! Persze, nem a rohamosztagosok, Jawak, Jedik és coréliai kereskedők mindent elburjánzó csapataira gondolok, hanem a már távozó nézelődőkre, a saját csoportunkra és az éppen megérkező lengyel motorosokra. Nincs is annál rombolóbb az illúzióra, mint mikor egy kegyhelyről készült képen a helyszínt ellepik a cudar színekben pompázó bámészkodók! Pár kattintás után rájövök, hogy ez így nem lesz jó. Megvárom hát, hogy körülöttem kiürüljön minden és végre kettesben maradhassak... Mivel is?

wyx: Április – Mos Eisley belvárosa

– De hiszen, ez itt Mos Eisley belvárosa, ahonnan Luke és Han oly' sietve távoztak! – még a 30 fokos melegben is kiráz a hideg a gondolatra, hogy filmtörténelmi homokot taposok. Ekkor már ráérősebben folytatom a képek készítését. Élvezem, hogy végre az üres tereket fotózhatom. – Egyedül, Mos Eisley-ban... Ez már valami! – Elégedett elmélyülésemből Zöldbácsi keresetlen szavai szakítanak ki hirtelen. – Tesókám, hagyjunk itt neked vizet és élelmet a letelepedéshez, vagy jössz velünk tovább? – kérdezi viccesen, de abban a pillanatban eléggé komolynak tűnik a dolog, hogy akár ott is maradhatok egyedül, egy fikcionális űrkikötőben. Végül is velük tartottam, hiszen akárhogyan is vesszük, Mos Eisley a valóságban mégiscsak a sivatag mélyén van! Én meg nem vagyok az a kifejezett buckalakó-alkat...

Köszönöm szépen wyx a sztorit!

Sztorik Indafotósoktól, felhívás... Bővebben >>>

A bejegyzés trackback címe:

https://indafoto.blog.hu/api/trackback/id/tr624686804

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

tippcsi 2012.07.30. 19:05:31

Szó mi szó én is szeretnék egyszer eljutni ide és kattogtatni egy kicsit. :)

cerezo 2012.07.30. 19:20:01

Végre, végre, végre!!!:) Köszi Wanda, köszi wyx!!
Megmondom őszintén, sokat gondolkodtam ennek a fotónak az eredetén korábban. Ki lett elégítve a kíváncsiságom...:)

wyx 2012.07.30. 19:28:27

Örülök, hogy ennyire tetszett, és annak még jobban, hogy már vártad a sztorit róla.
Nem semmi hely, az biztos! Nagy mázlim volt, hogy eljuthattam oda.

kisklau 2012.07.30. 20:23:29

Szuper! A kép is remek, na meg a történet :DDD
Örülök, hogy megosztottátok velünk

WadWanda 2012.07.30. 23:40:28

@tippcsi: Én is szeretnék!:)
@kisklau: Én is örülök,várom mindenki sztoriját!

Putto · http://www.dynamicart.hu 2012.07.31. 06:14:12

Gratulálok :) és végre megint volt egy cikk :)