Indás kirándulás Fonyódra

2013.03.23. 21:44 kosalucakornelia 8 komment

cerezo: Relax
cerezo

Majdnem pont egy hónapja hirdettük meg a fonyódi kirándulást, sajnos kicsit későn, ráadásul az időjárási előrejelzés is borzalmas volt, úgyhogy végül hárman, András, Laci és én vágtunk Neki kora reggel, február 24-én. Mióta csak sok-sok napos matricát lehet kapni, egy napra aligha éri meg venni, úgyhogy a hetes úton indultunk el Fonyódra. Nem sokkal indulás után cseperegni kezdett, mire kiértünk Budapestről már komolyan rázendített, Székesfehérvártól kezdve pedig szó szerint ömlött az eső. Diplomatikus csend volt az autóban, de attól tartok egyesével mind káromkodtunk magunkban. Én borzasztóan szégyelltem magam útközben, hogy rábeszéltem a többieket a túrára, ilyen messzire és tessék, végül ki sem fogunk tudni szállni a kocsiból. Utólag kiderült, hogy a többiek sem számítottak semmi jóra, de Laci szerencsére nem fordult vissza!

Fonyód, számomra a legkedvesebb hely a világon, az igazi felszabadult kisgyermekkori nyaralások helyszíne és a mai napig az egyetlen hely, ahol igazán-igazán ki tudom pihenni magam. Télen persze én is csak néhányszor jártam lenn, de biztos voltam benne, hogy a többiek nem fognak csalódni. Ám a szakadó eső és szürkeség, elfogultság ide, elfogultság oda, nem az igazi, még egy ilyen szuper helyen sem.
A déli parton egyedül itt van magasabb hegy, két kilátóval, ráadásul az egyiket mostanában újították fel. Nem kell kilométereket sétálni, mire mély lesz a víz (hála a hegy alatt képződött ároknak) – igaz ez télen kevésbé szempont. ;-) A hegyre felsétálva pedig egészen páratlan kilátás nyílik az északi hegyekre, pont szemben ott a Badacsony. Na de vissza az utazáshoz.

klk: IMG 2941
pitbuli

Itt olvashattok még többet a városról.

Amikor a kétségbeesés teljesen eluralkodott volna rajtunk, egyszer csak történt valami egészen váratlan. Siófok magasságában az eső már inkább havas eső volt és az út is egyre havasabbá vált. Alig három kilométert kellett autóznunk és már masszívan havazott, és bizony az utolsó harminc kilométer majdnem egy órán át tartott, annyira nehéz volt a közlekedés.
A rossz hangulatunkat pillanatok alatt eufória váltotta fel, én hónapok óta nem könnyebbültem meg annyira, mint akkor. A legmerészebb gondolataimban sem számítottam ennyire csodás időre, mire az autóból kiszálltunk, már a havazás is alább hagyott, úgyhogy nem is kellett zacskókba csomagolni a fényképezőgépeket. Így aztán teljes lelkesedéssel indultunk neki a tényleges kirándulásnak.

Az első helyszínünk a hajókikötő és móló volt, itt szerintem majdnem egy órát eltöltöttünk. Hálás köszönetem Lacinak, hogy megörökített a fiatal pár ábrázoló szobor társaságában, ez is egy régi álom megvalósulása volt nekem.

cerezo: Tudat alatt
cerezo

 

klk: bóják
klk

 

cerezo: Látóhatár
cerezo


A kikötőtől Bélatelep felé indulltunk a parton. A nyaralónkig és a másik strandig tartó egy kilométert sikerült két óra alatt megtennünk, úgyhogy nem lehet mondani, hogy nem voltunk alaposak. :-) Persze én alig bírtam magammal, elborítottak az emlékek egyrészt, nem bírtam betelni a látvánnyal másrészt. A Balatonnak egészen érdekes zöldes színe volt, nem volt teljesen befagyva és a parton remek lehetőség adódott a minimál fotók készítéséhez.

klk: IMG 2782pitbuli

 

cerezo: In my dreams
cerezo

 

klk: pad
klk

 

klk: IMG 2855
pitbuli

 

Miután a partszakaszt bejártuk, felmentünk a hegyre, de a köd akkora volt, hogy a szemközti hegyekből semmit nem lehetett látni, úgyhogy tulajdonképpen a fő attrakciót nem tudtam megmutatni a többieknek, de így sem csalódtunk. A hegy tetején megnéztük a templomot, a bizonyos „titokzatos” házat, ami kb. négy éves korom óta foglalkoztatja a képzeletemet és ami azóta is ugyanúgy magányosan áll, mint akkor, csak még sokkal romosabb.
Lefelé sétálva pedig szembetalálkoztunk a Kripta-villával, ami az egyik legfurcsább épület, amit valaha láttam.

klk: IMG 2947
pitbuli

 

klk: oromfal részlete
klk

klk: Kripta-villa
klk

A Kripta-villa története

Utána következett az elmaradhatatlan evés-ivás, ami ránk fért, miután öt órát sétálgattunk a néhol térdig érő hóban. Szerintem remek napot zártunk, várom a folytatást! És bíztatok mindenkit, hogy jöjjön velünk. :)

klk: kirándulók

Laci további képei
Luca további képei
András korábbi képei

A bejegyzés trackback címe:

https://indafoto.blog.hu/api/trackback/id/tr185164635

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

lusta 2013.03.24. 00:51:46

Ezek szerint nem csak én vagyok úgy Fonyóddal, mint e cikk szerzője ("..és a mai napig az egyetlen hely, ahol igazán-igazán ki tudom pihenni magam"). Jómagam is mindig úgy indulok oda, mintha egy egyhetes fotóstáborba mennék (mindent viszek), de ha mégis úgy alakulna, hogy nem sikerül egyetlenegy képet sem csinálnom, akkor sem bánom annyira. Kár, hogy valahogy elkerülte a figyelmemet ez a kirándulás, de jó volt látni ezeket a szép képeket, és ötleteket is adtak. Gratulálok mindegyikőtöknek!

Szentpeter 2013.03.24. 10:13:36

Jól sikerült képek, szinte mindegyik " csendélet "
Isten ments hogy bármelyik fotós megsértődjön, de nem lehetett volna portrékat csinálni egymásról is ?
....én mindig a portrézáson lovagolok, mert szeretem a személyes dolgokat...

S=klogW 2013.03.24. 11:20:51

Nem is gondoltam, hogy a déli partról is lehet (ha nincs köd) hegyi panorámát fotózni. (Látszik, hogy nem vagyok balatoni gyerek.)

kosalucakornelia 2013.03.24. 19:01:49

Sziasztok, köszönöm!
Lusta: örülök, hogy más is hasonlóan érez a hellyel kapcsolatban, mint én! :)
Szentpéter: próbálkoztam portrékkal is, ha megnézed a többi képet, találsz közte. De valóban többet kellene arányaiban foglalkozni a dologgal, más is felhívta már rá a figyelmemet.

gyulavitez 2013.03.24. 23:57:58

Örülök, hogy nem hagytátok eltántorítani magatokat az eredeti elhatározástól és ilyen remek képek készültek! Gratulálok nektek!

S=klogW 2013.03.29. 07:33:41

ez a kripta-villa egy már a morbidságig szentimentális giccs, nevestől, épületestől, sztoristól s ráadásul az a nászágyi szobor ...
ízlés- és kegyeletficam

DogTheDog 2013.05.05. 09:25:41

Fonyod es Belatelep hatalmas kedvenc,szinten gyerekkori elmenyek alapjan.

kosalucakornelia 2013.05.06. 14:54:06

Örülök, hogy nem vagyok egyedül. :-)