Eredményt hirdetünk a Széchényi Világai kiállítás részeként futott Az Én Lánchidam fotópályázaton. A zsűri a személyes, egyedi nézőpontot, a fotós általi legmagasabb hozzáadott értéket díjazta. A pályázaton amatőrök és profi fotósok egyaránt indulhattak.
Összesen hat díjat - egy fődíjat, két felajánlott díjat és három különdíjat - osztottunk ki, a fődíjat Patkós Tamás Sokak által inspirálva című képéért kapta. (A képre kattintva megnézhetitek a NAGYKÉPES blogon a díjazott fotókat.)
A zsűri tagjai:
- Kiscsatári Marianna - Magyar Nemzeti Múzeum
- Fejér Gábor - Népszabadság
- Hargita Nándor - Indafotó
Kiscsatári Marianna értékelése:
A MNM által kiírt, a Széchenyi világai című kiállításhoz kapcsolódó fotópályázatra várakozáson felüli mennyiségű és minőségű kép érkezett be, közel 1680 db.
A zsűrinek nem volt könnyű dolga: sok értékes, érdekes felvétel nem kerülhetett díjazásra – részben a díjak korlátozott száma miatt -, de a vetítésre beválogatott felvételeket (remélhetőleg) sok ezren láthatják majd.
Alapvető bírálati szempontnak tekintettük, hogy a kiírás alapelveként megfogalmazott feladat: Az ÉN Lánchidam – valósuljon meg. A személyességet díjaztuk tehét, azt, hogy a felvétel készítője a saját látásmódját, benyomásait, emlékét, érzését jelenítse meg.
S ha ez magas technikai színvonalon készült el, az alkotói ÉN átsugárzott a fotón a befogadó számára: már a jelöltek közé került az alkotás.
Egy múzeumi pályázat esetében stílszerű, hogy a hídépítők az elkészült művet, annak elemeit „műtárgynak” nevezik. A Lánchíd így tehát a mi műtárgyunk, amely amely biztonságot adó kecsességével valóban a Duna gyöngye. Arca ezerféle,, láttuk már többször, mégis meglepő volt számomra sok pályázó egyedi szemszöge. Sokat megtudtam a beküldött fotográfiákból a Duna egyik legszebb építményéről.
Számos felvétel örökítette meg a hidat úgy, mint a túrstáknak szóló, legkiválóbb, gyönyürű képeslapokon. Az első 3 helyezett ill. a különdíjat kapottak közé nem azért nem került ilyen fotó, mert nem felelt meg a tágan értelmezett pályázati kiírásnak, hanem mert a meglepő, néha már-már meghökkentő egyediséget megjelenítő felvételek háttérbe szorították ezeket. Viszot jónéhány bekerült a vetítésbe, hiszen rendkívül szép és értékes felvételek ezek is.
Nagyszerű felvételek készültek a híd részleteiről: kandelláberek, láncszemek, szegecsek, korlátok és árnyékok – és persze az oroszlánok.
Meglepően kevés ember szerepel a fotókon, ezért is volt felüdülés némely fotográfia „riportos” bája.
Kénytelenek voltunk még egy – lazán értelmezett – válogatási szempontot is figyelembe venni: a felvételek készítésének időpontját. Előnyt élveztek a pályázatra készített, „friss” fotók. A 4-5-6 évvel ezelőtti felvételek között is szrepel szép számmal kiváló alkotás – ezért is vetítünk belőlük néhányat.
A pályázatra beérkezett alkotások technikai színvonalával fotográfus zsűritársaim bizonyára szakszerűbb véleményt fogalmaznak meg. ( Ebbe nem kontárkodnék bele!)
Mindannyian nyertünk ezzel a pályázattal: öröm volt látni a képkészítők ( nagyrészt amatőrök ) kép- és városszeretetét, lendületes ötletességét, többször kedves humorát És hát a fotográfia szeretetét.
Köszönjük ezt minden kedves pályázónak!
Tekintsék meg a felvételeket az indafoto.hu-n, ill. a több mint 170 db-os válogatás vetítését a MNM különböző kivetítőin.
Fejér Gábor értékelése:
Hálás, ám egyben mégis roppant hálátlan feladatra vállalkoztak Az én Lánchidam fotópályázat résztvevői. Hálás, hiszen egy gyönyörű panorámájú város ékkövéről kellett képeket készíteniük, de éppen ebben állt a dolog nehézsége is.
A Lánchidat ugyanis hivatásos és és amatőr fotósok sokasága örökítette meg, a legkülönbözőbb fény és időjárási viszonyok között, szinte minden létező nézőpontból, földről, vízről, levegőből és persze magáról a hídról. Ismerünk remekműveket és láttunk ezerszámra giccses, unalmas, érdektelen, de leginkább egyforma képeket.
A szerény díjazás ellenére nagyon sokan vállalták a megmérettetést, a legtöbbjük új képekkel. A beérkezett 1600 kép válogatásánál a zsűrit az újdonság varázsa izgatta leginkább, becsülve azt az igyekezetet, amit az alkotók a pályázat a sikere érdekében kifejtettek.
Nem díjaztunk visszaköszönő régi sikeres műveket, szép színes képeslapokat és agyon fotosoppolt kreációkat. A pályázat nyertes képei fényképezőgéppel és szemmel készültek. Nem érződik rajtuk a nyerni akarás izzadsága sem a profizmus fitogtatása, csak az alkotás öröme. Egy másik zsűri talán egész más képeket választott volna. Mi ezeket a fotókat vállaltuk volna szívesen saját alkotásként is.Gratulálunk a pályázat valamennyi díjazottjának és résztvevőjének, köszönjük munkájukat és a fotográfia szeretetét.
