A szentendrei fotósétás bejegyzés kapcsán jól látszott, hogy mekkora igény van a fotósétákra, amiknek a szervezését az elmúlt év(ek)ben leginkább időhiány okán hanyagoltam. Mostanra látszik az, hogy fotósétákból sokkal több is lehetne, ha ti tudnátok szervezni magatoknak, így ebben igyekszem a segítségetekre lenni néhány tanáccsal és eszközzel:
Az eddigi 12 fotósétám alapján mondom ezt nektek:
Legyen egy vezető
Aki szervezi és összeállítja a programot, ő fogja össze a csapatot, rajta múlik, hogy lazábbak vagy szigorúbbak a szabályok, ő legyen az aki rendelkezik helyismerettel ott ahová mentek (az se baj, ha csak útikönyvből). Ő az aki a tömegben magasba emeli az esernyőjét, vagy éppen noszogatja az utolsót, hogy haladjanak. Az ő telefonszáma legyen meg mindenkinél.
Legyen egy program
Akármilyen triviális is, de legyen.
"Sétáljunk végig a szentendrei Duna parton, aztán irány a szerb temető." "Menjünk le a metróba a Gellért téren és sétáljunk el a Kálvinig". "Lőjünk 36 fotót Tokajban".
Nem árt, ha van egy fix útvonala a fotósétának, mert úgy minimális az esélye, hogy leszakad valaki a csapattól, még jobb ha van valami extra. A spottres srácok ötlete nyomán Tokajban olyan sétát csináltunk, ahol összesen 36 képet lehetett lőni (mert az olyan szép szám), több előnye is volt, korlátozta a mennyiséget, gondolkodni kellett.
Ne legyenek túl sokan egy vezetőre
Ha kell, csináljatok több csapatot. Az a tapasztalatom, hogy kb 12 ember az még kényelmesen kezelhető egy vezetőnek. Az állatkertben közel harmincan lehettünk, ketté kellett oszlani és az úgy pont jó volt. A metrós fotósétára 60 ember érkezett, de ott többen figyeltünk és nagyon nem is lehetett elcsavarogni, de cserébe az veszélyesebb üzem volt, lévén munkaterület.
Legyenek ismerősök
Akár offline, akár online, de jó, ha többen ismerik egymást a csapatból. Azon túl, hogy nagyobb a bizalom, nem kell a nevek megjegyzésével annyit foglalkozni. Sok fotósétán tapasztaltam, hogy összeverődik egy tucat ember akik együtt töltik a napot, de fogalmuk sincs egymás nevéről. Ezek egyébként sokat segít egy "hello my name is" matrica amit a sétára a vezető hoz magával és oszt ki mindenkinek. Nem árt ha egy fekete filc is kéznél van.
Legyen cél
A Tokaj36 is jó példa, de nem fontos ilyen szinten korlátozni, elég ha megjelöljük, hogy hova akarunk elérni és mikorra. A fotósétán elkövethető hibák egyike az elúszás. A legelső sétánkon a Margit híd pesti hídfőjétől akartunk eljutni a Szabadság híd pesti hídfőjéig úgy, hogy minden hídon átmegyünk, de csak az Erzsébet hídig jutottunk (oda is úgy, hogy egy részt villamossal tettünk meg). Nagyon könnyen elmegy az idő, mert mindenki össze-vissza fotózgat, komponál, méricskél, állítgat - egy fotóséta időigényes!
Legyen levezetés
Az egész napos sétálás után fontos, hogy a csapat leülhessen valahova közösen beszélgetni, enni/inni, végignézegetni a képeket, meg persze jó kis portrékat csinálni. Ha nem kell konkrétan utazni hazafele (mondjuk hazavonatozni) akkor ebből lehet egész estés program is. Csináljatok csoportképet!
Osszátok meg a képeket
Mi mással végződhetne egy fotóséta, mint feltöltéssel? A fotóitokat - nem kell az összeset - töltsétek fel közös címke alá (amit a séta elején, de inkább a végén megbeszéltek), hogy megnézhesse mindenki mindenkinek a képeit, sőt még azok is akik ilyen-olyan okból kimaradtak belőle. Aztán lehet kedvencelni, és kommentelni, meg szervezni a következőt!
Most, hogy ismeritek az alapokat
- olvassatok a fotósétákról amiket eddig csináltunk
- vagy kezdjetek el sajátot szervezni!
