Évekkel ezelőtt, amikor még Pesten éltem, szerettem besurranni a belvárosi lépcsőházakba körülnézni és csodálni az építészetet. Ezzel a hobbival korántsem voltam egyedül; a Városban blog szerzője egy ideje tudatos projektet hozott létre és időről időre meglátogatja a város legszebb lépcsőházait. A posztsorozatból ihletet merítve a múlt héten én is felkerestem a blogban szereplő lépcsőházak közül néhányat. Ez némileg bizonytalan kimenetelű fotóséta, hiszen a lépcsőházak zöme magán lakóház, idegennek bemenni tilos, és a lakók teljes joggal szórják ki onnan a szájtáti fotósokat. Ezért kiscsoportos foglalkozás körében, mindössze két másik fotóstárssal indultunk útnak, hogy a legendás lépcsőházakat felkeressük.

A listán csak két olyan épület volt, amely nem lakóház: az Andrássy úton lévő Postamúzeum és a belvárosi Ybl palota. Ezekkel előre egyeztettem, szabad-e a látogatás. A Postamúzeum igazgató asszonya nagyon készségesen válaszolt, de elmondta, hogy a ház felújítás alatt áll, a lépcsőház is befóliázva, most nem érdemes menni. Az Ybl palotát üzemeltető cég kapcsolattartója így válaszolt a megkeresésre:

Kedves Réka.
a fotózást jelenleg nem tudjuk engedélyezni.
Hamarosan, pár héten belül megnyílik, és benépesül az étterem és annak terasza az udvaron, azután lehetne elkészíteni a fotókat, azzal a feltétellel, hogy átadják részünkre az elkészült fotókat és a jól sikerült felvételeket felhasználhatjuk marketing célokra.
Üdvözlettel,

A hölgynek innen is üzenem, hogy aki előzékenyen, segítőkészen fogad, annak ingyen, hálából és külön felszólítás nélkül is szokás a jobb felvételekből ajándékozni. Aki viszont feltételeket szab, követelőzik és indoklás nélkül tilt, annak megköszönjük szívélyes válaszát és minden teketória nélkül más helyszín után nézünk - Budapesten akad néhány. A marketing fotókat pedig bizonyára szívesen elkészíti egy fizetett profi fotós.

A kezdeti kudarcok után remegve indultunk lépcsőháznéző körútra, de egyik helyen sem történt atrocitás, sőt. A Duna utcai palotához érve egy idősebb úr mögött készültünk beosonni, azonban ő megállított és megkérdezte, mi járatban vagyunk. Őszintén válaszoltunk, mire kiderült, hogy ő a gondnok és szívesen megmutatja a házat. Sok érdekeset mesélt és a tetőre is felvitt, ahonnan észbontó panoráma nyílt a Dunára, a buda hegyekre, az egész belvárosra. Szomorú volt látni, hogy ezeket a gyönyörű, felbecsülhetetlen értékű palotákat hogy hagyják lepusztulni és megállapítottuk, hogy ha itt lenne lakásunk, minden este a tetőteraszon (amelyet a jelenlegi girbegurba kátránylemezek helyére rittyentenénk) ücsörögnénk. Örök hála a gondnok úrnak, aki MMS-ben már meg is kapta az első fotókat.

Az önkormányzati tulajdonban lévő Klotild palotában is szerencsével jártunk. Az irodai dolgozók már hazamentek, de az épület nyitva állt és biztonsági őrrel sem találkoztunk. A lélegzetelállítóan szép, irodákkal benépesített alsó szintekről felfelé haladva bizarr és szomorú látvány volt, ahogy az épület mindinkább az enyészeté lesz; a két felső szinten évek óta nem járhatott már senki, mindössze egy szelíd gerlét találtunk, aki a fészkén ülve pislogott le ránk. Kitört ablaküvegek a jugend stílű keretekből, aládúcolt gang, vastag por a lépcsőkorláton - és még így is gyönyörű volt.

Az egyik utolsó helyszínen már kifotóztuk magunkat és leültünk a kapualj padkájára pihenni, amikor egy úr, a séta során először, távozásra szólított fel minket. Nem volt ellenvetésünk és már készültünk indulni, amikor felengedett és elkezdett mesélni a házról: megmutatta az Eiffel műhelyben készült kovácsolt- és öntöttvas korlátokat és elmondta, hogy a korhű ablakok jó része egy filmforgatás miatt került a helyére. Igen érdekes volt hallgatni, a végén pedig biztatott, hogy nyugodtan fotózzunk még. Innen is üdvözlet neki és köszönet az idegenvezetésért.

Már egészen ránk esteledett, amikor az utolsó, Aranykéz utcai ház látogatása után (ahol egy őrült kutya elől bújtunk a liftakna mögé), fáradtan és boldogan tettünk pontot a kirándulás végére. A Városban blognak és a közreműködő lakosoknak még egyszer köszönet a lehetőségért, szíves és őszintén segítőkész hozzájárulásukat a jövőben is ki fogjuk használni, hogy Budapest ezen rejtett kincseit néhány percre csendesen megcsodálhassuk.

Ha téged is megihletett a lépcsőházjárás, akkor a következőkre nem árt gondolni:
- Ha lakóházba mész, könnyebb munkaidőben bejutni azokba a házakba, ahol iroda, bolt is működik. Nem fogják megkérdezni, mi járatban vagy.
- Ha mégis kikérdeznek, legjobb őszintén válaszolni. A lakók általában maguk is tisztában vannak a ház szépségeivel és örülnek, ha ezt más is észreveszi és csodálja.
- Intézmények, nagyobb irodák titkárságával célszerű előre egyeztetni és engedélyt kérni, különben a biztonsági őrnek joga van megtiltani a látogatást, fotózást.
- A varázsszó itt is a hobbi. Valamiért a hobbifotósokat szívesebben látják, beltérben sokan rákérdeznek, hogy ugye nem kereskedelmi célból fotózok.
- Mi nem vittünk állványt, egy ház kivételével nem is vakuztunk, ezért nem hívtuk fel magunkra a figyelmet, nem zavartunk.