Jól eltűntem, nevezetesen én is nyaraltam. Szokás szerint nem született túl emlékezetes fotó a nyári utazgatás során, de a nyaralás nem is arról szól, hogy az Év Fotóját lőjük a portfóliónkba. A nyaralási fotóimnál arra törekszem, hogy a lehető legjobb minőséget hozzam ki az adott helyzetből. Ugye kiránduláskor nem lehet a családot kirángatni hajnali fél négykor azzal, hogy különben lekésnénk a jó fényeket. Gyakran kell délben, napközben fotózni, az időjárás is olyan, amilyen. Viszont komponálni gyenge fényekben is lehet, és ilyenkor remekül lehet gyakorolni a témaválasztást és a fejben, szemben történő szelektálást - csak akkor lenyomni a gombot, ha jó eséllyel lesz "keeper", azaz megtartani való a felvétel.
Ebben a bejegyzésben a kiválogatott képek alá írok egy-egy rövid indoklást, hogy miért tartom pont ezt a fotót érdekesnek és követendőnek a kategóriában.

t-adam: Pipacs

A lehető legklasszikusabb pipacsfotó (persze bármelyik mezei virágra érvényes elvekkel): az ellenfény szépen átsüt a szirmokon, a rövid élességtartomány pont annyira mossa el a hátteret, hogy sejthető, de ne zavaró legyen a környezet. A kis pipacsbimbók kellemes mintát alkotnak a háttérben. A késő délutáni fény szép aranyszínezettel jutalmazza meg a jókor, jó helyen lévő fotóst. Külön tetszik, hogy jelen van a világos (de nem kiégett) égbolt, ez meleg, vidám, világos nyári hangulatot ad a fotónak.

t-adam: A természet igazgyöngye

Ilyen cseppes fotót nagy nyári zuhék után lehet készíteni (a stréberek kis spray-flakonokban vihetik magukkal a vizet a parkba), t-adam pedig remekül helyezkedett az ellenfény irányába, hiszen így a fény átragyog a cseppeken és plasztikussá teszi őket, ellenkező esetben a cseppek beleolvadnak a zöld lapiba és alig látni őket. Külön kalaplengetés az élességért, nekem ezidáig nem volt türelmem ilyen szépen kiexponálni a kis gyöngyöket.

Angelo: P1130134

Itt erős színbeavatkozást sejtek, de mindenképpen a fotó előnyére vált. Kacsát, récét fotózni iszonyúan nehéz, hiszen szinte mindig unalmas klisékbe fullad a kép, de itt a szinte sziluettszerű alak és a tollakon kontúrként kirajzolódó fény még ezt a közönséges témát is különlegessé teszi. Legjobb, hogy szembe úszik velünk a madár, alacsony perspektívából készülhetett a felvétel. A sima víz, mint az olaj simul a madár köré és a naplemente vörös izzása a hullámokon biztosan nem hamisítvány.

szusi: Sugarak a kertemben

Ehhez nem is kellene írni semmit, annyira egyértelmű egy pillantásra is, hogy miért jó ez a fotó. A beragyogó fény aranyporral hinti be a helyet, a terjedelmes lombok alatt diszkréten meghúzódó napernyő finoman jelképezi az ember és a természet harmóniáját. Igazi hangulatfotó, ahol harsány eszközök nélkül sikerül ábrázolni a finom, lustulós nyári délutánok érzését. Dicséretes, hogy szusi nem félt, hogy itt-ott "kiég" a fotó, a pixelvadászat helyett inkább beengedte a napfényt a fotóba!

bukkig: Viharvert fa nyara

Ezen a fotón szívesen láttam volna a polárszűrő erősebb nyomait, nyert volna rajta az égbolt és a gyönyörű bodros hasú fellegek. De így is nagyon kellemes tájkép, jellegzetes magyar tájról. Igazi idill, virágos rét, öreg fák, aki ilyen helyen jár, emlékezzen erre a fotóra. Szépen kanyarodik az ösvény és a fény igazán szépen a fotós mögött volt, ezáltal mélykék az ég és a kontrasztok, színek a helyükre kerültek.

nmb: Napvégi pipacsok

Szintén klasszikus sziluettfotó, amely a pipacsokhoz különösen jól illik, hiszen a sziluett jól kiemeli a jellezetes bimbókat, mákfejeket és itt-ott egy bőszoknyájú pipacsvirág is kifeketéllik a nyurga sokaságból. Külön tetszik, hogy egy pici csücske a Napnak is jelen van még. Általában a lehasalós virágos fotók mindig érdekesek, ez a pipacsos beállás (behasalás) például ragyogó kék ég háttérrel is igen látványos lenne!

Espíritu: Naplemente 2

Itt a naplemente csak egy félreeső csücskön fénylik be és festi meg az eget. De a fő attrakció a víz színében és a szépen tagolt kompozícióban rejlik. Nagyon tetszik a finom színkontraszt a meleg fényű kövek, a lágy rózsaszínbe hajló égbolt és az élénk türkiz tó között. A piros-fehér póznával sikerült ügyesen egy kis témát is csempészni a fotóba, enélkül talán túl üresnek találnám a tájat.

kisklau: Sopron, Deák tér

Indulás hűsölni! Egy szökőkút szélén, vagy akár egy szabadtéri kávézóban ücsörögve remek szórakozás a csobbanó vízsugarakat fotózgatni. Egyrészt csodásan lehet gyakorolni ilyenkor, hogy milyen hatással van a nagyon rövid, vagy a szokásosnál hosszabb záridő a vízcseppek alakulására a fotón, és hogy milyen rekesz-ISO kombinációval érdemes elérni a kívánt zársebességet. Jó esetben az eredmény ilyen friss és üdítő lesz, mint Kisklau fotója a kristályszerűen megdermedt cseppekről.

Adi33: MAGÁNTERÜLET!

Baromi drámai fotó, a hattyúnak most esze ágában sincs kecses pad deux deux-t lejteni, fúriaként ront a világra. A felborzolt tollak, bemozdult szárny és mindenekelőtt a fenyegetően sötét ciánba boruló víz kontrasztja nagyon feldobja a képet, a fotós igazán jó pillanatot kapott el, kellő drámai érzékkel. A tetejét talán megvágtam volna, de ez a saját személyes, antiégbolt filozófiám része. A jobb szárnyba belógó madárért kár, de inkább legyen ott, mintsem hogy ne született volna meg a fotó. A hattyú árnyékát figyeltétek?