Orosz Péter nagyjából élő legenda. A Totalcar, a Belsőség és a Marsforgatni után manapság a Gawker Media autósblogjára, a Jalopnikra ír. De hadd meséljen ő magáról!
Orosz Péter (loop_1)
Indafotó: http://indafoto.hu/loop_1
Honlap: http://kzamm.com/
“Civilben” mivel foglalkozol?
Történeteket írok autókról a Hyperleggerán és a Jalopnikon.
Mi volt az első saját fényképezőgéped?
Gyerekkoromban egy nyomd-meg-a-piros-gombot Pentax, amit az anyám kapott egyszer ajándékba, majd én használtam a legtöbbet. Fontos tudni, hogy nem fér bele a Saturn V rakéta. Egy Fujifilm MX–2900 volt az első, amiért pénzt is fizettem, hatszáz dollárt. Iszonyú menőnek tűnt 2000 nyarán, mai szemmel persze vicces szürke műanyag.
Most mivel fotózol?
Egy Nikon Coolpix P4-gyel, amit Bazsó Gábortól kaptam, aki megvette és ki nem állhatta. Én morogva, de szeretem, de már úton van egy Leica Digilux 2, aminek Panasonic DMC–LC1 nevű egypetéjű ikrével csináltam az összes kedvenc képemet. Ez egy nagyon furcsa ötéves fényképezőgép. Használtan kerül kétszer annyiba, mint egy vadonatúj Canon vagy Nikon tükörreflexes kit, a technikai paraméterei teljesen komikusak, de van rajta egy dög nagy Leica optika, amin valahogy úgy látszik a világ, ahogy én szeretem látni. Különösen, ha át van kapcsolva fekete-fehér üzemmódba.
Van kedvenc fotótémád?
Reggelire fogyasztott ételek, penge verdák és tavaszi virágok. Ez persze nagyon sarkos így leírva, és talán itt kell megjegyeznem, hogy én elsősorban betűkből tudok képeket csinálni, a fotográfia idegenebb. Szeretek vele szórakozni, néha összejön, de azért elsősorban mások munkáiban gyönyörködöm.
Melyik volt a legemlékezetesebb fotózásod?
Amikor 2006 decemberében a BMW meghívására meglátogattam a München melletti Dingolfingban működő összeszerelő üzemüket, ahol a hajnali repülőút után közölték, hogy nem lehet fényképezni. Ezt persze figyelmen kívül hagytam, hiszen azért voltam ott, hogy képeket készítsek, és elmeséljem, mit láttam: többek között a Rolls-Royce Phantom teaklipper méretű alumínium vázát. A titokban készült képeimet végül nem publikáltam, zsírkrétarajzokkal helyettesítettem őket, de ha valaki betör egyszer a számítógépemre, a
~/Pictures/Photos/2006_12_14_Totalcar_BMW_Dingolfing
mappában megtalálja mindet.
Hova mennél szívesen fotózni Magyarországon…
A Gemenci erdőbe. Van itt egy nyaralója a családomnak, ahol rengetegszer voltam, kivéve 1986-ban és 1990-ben két őszi napon, amikor lusta voltam leautózni az apámmal, aki mindkét alkalommal pár méter távolságból figyelte meg az egymásnak eső gímszarvasbikákat, autowinderrel felszerelt Minolta XD-7-tel a kezében. Na, ezt egyszer én is lefényképezném, bár az apámat nehéz lesz felülmúlni, nézzék csak:
…és az egész világon?
Kerguelen szigetére. Sajnos a reménytelenebb úticélok egyike: ez egy jeges, szélfútta vulkán a Déli-óceán közepén, kizárólag a Marion Dufresne kutatóhajó jár oda rendszeresen, hogy a pár tucat fős francia kutatóbázist ellássa. A bejutáshoz érteni kell valamihez, amire a francia államnak szüksége van. Viszont albatroszokat, gleccsereket, sziklákat és hullámokat lehetne fotózni hosszú hónapokig, és Matthew Parris cikkei óta amúgy se fogok kiszeretni a helyből soha. Ha ezt esetleg olvasná a francia állam egy, a déli és antarktiszi területekért felelős hivatalnoka: omelette du fromage, omelette du fromage!
Mi a kedvenc saját képed az Indafotóra feltöltöttek közül…
Az a címe, hogy „Éjszaka Le Mans-ban”, és a 2007-es 24 órás verseny félidejében készítettem, hajnali három előtt hat perccel. Átkozottul kiadta, nekem rajta van minden, ami a Le Mans-i autóversenyt annyira megrázóvá és gyönyörűvé teszi.
…és az összes indafotós kép közül?
A hosszútávú memória furcsa hiányával rendelkezem, így általában a legutóbb látott klassz. Az első, ami beugrott, az a Fenyő Balázs lökött családi képe Izlandról az elkent vízeséssel:
Úgyhogy most éppen ez.
Hány képet készítesz és kb hányat tartasz meg egy alkalomról/témáról?
Egy és 974 között készítek, az átlag két-három tucat. A konkrét hulladék kivételével mindent megtartok, úgyis sokkal gyorsabban nő a digitális tárolókapacitás mértéke, mint amilyen ütemben fényképezek.
Ha fotózás után finomítasz még a képeiden, hogyan és milyen szoftverrel teszed?
Minimálisan, nagyrészt fogalmatlanul használt Photoshoppal, amit valójában nagyon utálok, és majd lecserélem az Acornra vagy a Pixelmatorra. Mostanában becsületesen használom az Unsharp Mask eszközt, ha leméretezek dolgokat a webre, mert szebbek lesznek tőle. Ezen kívül a Curves nevű bizarr cuccot, a Channel Mixert, ha kézzel csinálok fekete-fehért, illetve a szaturációs csúszkákat, elsősorban a pirosat, mert az leszedi a béna, alulvilágított beltéri képeimről a narancspiros getvát.
Melyik 3 oldalt olvasod leggyakrabban a fotóblogok, fotós oldalak közül?
Olvasni elvétve, de fotókat nagyon sokat nézek: a Fenyő Balázs analóg és digitális dolgait, meg az eszpee blogját, ami valószínűleg néhány olvasónál is öregebb. Gyakran nagyon szeretem a Big Picture-t, és valamiért azóta nézem egy Glynnis Ritchie nevű alabamai csaj fotóit, hogy Jason Kottke három éve kilinkelte. Utóbbit nem értem, miért, és különben is, ez már öt.
Köszönöm az interjút!
(Orosz Péter portréképét Lakner Kinga készítette.)
