Urbán Tamás 18 évet fotózott az IM-nek, aztán végigfotózta a német újraegyesítést - olvassátok el a történetét, érdekes:
– Félmillió kocka filmet kell végignéznem! Ezt mind beszkennelni! 1954-ben járok. Kíváncsiságból előreszaladtam, és belekaptam 1956-ba. A fotóst a forradalom első napján majdnem felkoncolták, mert egyenruhában ment az utcára. Úgy megijedt, hogy elfelejtette a fényképezést.
A szkennelt fotók kikerülnek az internetre. Öt év húszezer felvétele már elérhető (http://magyarrendor.osaarchivum.org). Urbán Tamás fiatal korában sokat tűnődött azon, mit csinál majd „öregkorában”. Most meg attól fél, nem lesz elég ideje a feldolgozásra. Hátravan az is, hogy a saját fotóit, amelyeket szintén pontosan katalogizálva tárol (hol, mikor, ki volt ott, ki volt az áldozat, ki az elkövető?), elérhetővé tegye az utókor számára. Négyezer-ötszáz eset fényképeihez másfél ezer háromperces kisfilm társul, melyeket vetített ugyan a Nap TV, de az archiválásra már nem futotta.
– Ez testvérek közt is egymillió fénykép. Valamennyit feldolgozni képtelenség. Ha viszont nem rendezem a saját anyagaimat, ki fogja később kibogozni? 1989-ben megbolondult az ország.Mindent kidobáltak. A Főfotó anyagai eltűntek. A belügyi filmeket bedobálták a dunakeszi kutyakiképző tápszerraktárába. Ebből eddig kétszáz komplett filmet digitalizáltattunk a Nemzeti Kulturális Alap támogatásával. A leletmentés folyik. Egyszer ez a sok fotó nagyon érdekes lesz. Amit lehet, meg kell menteni.
Az egész interjú a nol.hu-n