Csillagfotózás  (Eredeti cikk - fordította Evaneni38)

Láttál már olyan képeket, amelyeken a csillagok nagy íveket húztak a
sötét égbolton? Vagy olyat, amin az egész égbolt úgy néz ki, mintha forogna?

Amit láttál, azok a csillagok nyomai, ahogy elmozdultak a nyitott rekeszű kamera előtt. Mint tudjuk, a csillagok tulajdonképpen egy helyben állnak, csak a Föld forgása teszi őket „mozgóvá”. Olyasmi, mintha bakelit lemezen állnál, amikor az forog. Az ilyen képek készítésének technikája nem is olyan nehéz, de el kell kapni azt az 1-2 órát, ami erre megfelelő.

Mire van szükséged?

Mielőtt beindítod a kocsidat és nekivágsz az éjszakának, nézd meg ezt a
rövid listát, hogy megvan-e mindened, amire szükséged lehet.
- kamera, ami képes "bulb" üzemmódban dolgozni
- egy stabil állvány
- egy kioldó zsinór (vagy rádiós távkioldó)
- frissen feltöltött és tartalék akkumulátor

Néhány dolog, amit esetleg hasznosnak találsz még:
- egy zseblámpa
- néhány extra meleg holmi
- bármi, amire időjárás változás esetén szükséged lehet

Ha távolabbi helyre indulsz, lehet,hogy sokkal hidegebb lesz éjjel, mint ahol laksz, ezért legyél felkészülve.

Hova menjünk?

Olyan helyet érdemes keresni, ahol van valami érdekes dolog előtérnek. Lehet egy elhagyott épület,  egy nagy infrastrukturális építmény pl. egy rádióadó, egy híd, érdekes formájú sziklák, vagy akár egy nagy fa. Ezeket meg lehet világítani a zseblámpával, vagy maradhatnak sziluettként a kép előterében.
Annak ellenére, hogy lehet csillagnyomot fényképezni a városban is, az erős fényszennyezés miatt érdemes inkább a város fényeitől messzebb próbálkozunk. A sötétebb ég azt jelenti, hogy felmehetsz  az ISO-val magasabb értékre, és tágabbra nyithatod a rekeszt is, így a halványabb csillagok is nyomot hagynak a képen. A városi fények, amik sokszor nem láthatóak szabad szemmel, láthatóak lesznek a hosszú expós képen, ezért ha úgy hiszed, hogy sötét eget találtál, még vezess tovább. Megéri egy kis keresés, mielőtt belefogunk a fényképezésbe, főleg, ha nem jártunk  azon a területen korábban.

Az alapok
Sokféle módja van a csillagfotózásnak. Az alapokkal kezdem, ami akkor sem változik, ha analóg vagy digitális SLR-t használsz.
Mielőtt bármit beállítanánk a gépünkön, tegyük fel a kamerát az állványra. Körülbelül komponáljuk meg a képet, majd állítsuk be  az élességet. A sötétben nem könnyű az fókuszt beállítani, de számos megoldás van rá.

Ha lesz a képnek valamilyen előtere (templom, fa, kövek) akkor  azok legyenek élesek. A legtöbb esetben nagylátószögű, esetleg halszem objektívet használunk, melynek akkor is kellően nagy a mélységélessége, ha viszonylag nyitott rekesszel fényképezünk, ezért az élességet állíthatjuk végtelenre is. Figyeljünk arra, hogy sok optikánál nem a végtelennél áll meg a fókuszgyűrű, hanem tovább is forgatható. Néhány lencsén viszont nincs végtelen fókusz jelölés sem,  ezért, ha a zseblámpa fénye elég erős, világítsuk meg vele az előtérben a tárgyat, hogy az autófókusz élességet találjon. Ha nem elég erős a lámpánk fénye, akkor vigyük közelebb, és fektessük le a lámpát a földre a tárgy lábánál majd fókuszáljunk arra.
Ha végre egyszer elértük a győzedelmes "fókuszban van" állapotot, tedd át manuális fókuszba a gépedet, vagy az optikát. Hogy biztosan ne mozduljon el az élesség, ajánlatos leragasztani egy kis darab szigetelőszalaggal a gyűrűt.

Komponálás

Mostanra a kamerád állványon van, élesség beállítva, géped manuális fókuszon, és a kép körülbelül megkomponálva.
Amikor komponálod a képet, próbáld meg kihagyni a direkt fényforrásokat pl. utcai lámpák.
(Ennek a mondatnak itt nincs sok értelme, mert már kint vagyunk a természetben:)

Ha nem filmet használsz, azt ajánlom, hogy csinálj pár tesztképet. Ez lehet 2-3 perces expozíció nagyon magas ISO-val és tág rekesszel. Ez elegendő annak megállapításához, merre mozognak a csillagok és nagyjából el tudod képzelni, milyen lesz a végső fotó. Ellenőrizd a kép élességét.

Fehéregyensúly (WB)
A fehéregyensúly egy külön lecke lenne magában is, úgyhogy megpróbálok nagyon rövid lenni.
A fehéregyensúlyra a változó színhőmérséklet miatt van szükség. Az eltérő napszakokban eltérő a fény színezete, ezért ha azt szeretnénk, hogy felvételünk olyan színezetű legyen, ahogy azt mi látjuk, akkor szükséges a fényképezőgép fehéregyensúlyát a megvilágító fény színéhez hangolnunk. A színhőmérséklet mértéke a Kelvin. A közvetlen napfény kb. 5200 K, az izzólámpáé kb. 3000 K, borult időben kb. 6000 K, napsütés esetén, kék égbolt mellett árnyékban kb. 8000 K.
Ha nem állítanánk a színhőmérsékletet, akkor a lámpafénynél készült képek narancsszínűek, az árnyékban készült képek pedig kékek lennének. Minél magasabb a színhőmérséklet, annál hidegebb a fény színe.

Éjszakai fényképezéskor én "tungsten/műfény" módba állítom a WB-t, ami egy szép kéket ad, vagy a totális ellenkezőjét  használom, 1000 Kelvint, ami egy mély narancsot ad. Úgy találtam, hogy az automata WB az eget barnásnak hagyja, vagy koszosnak ezért ezt nem használom.

- WB beállítása befolyásolni fogja az egész képet, ezért ha beleveszel valami objektumot a képbe, el kell gondolkozni, mivel fogod azt megvilágítani. Én különféle zseblámpákat (reflektort) használok és a WB beállításom segít annak meghatározásában, hogy melyiket használjam.
- LED lámpák nagyon kékek, ezért ha "műfény" módban vagy, a téma, amit megvilágítasz vele, természetellenesen kék lesz. Ezt kiküszöbölendő, Xenon reflektort használok, vagy olyan zseblámpát, amiben normál izzó van, amelynek alacsonyabb a színhőmérséklete és semlegesíti a kék színt.
A meleg fényforrás a tárgyakat természetesebb színben világítja meg. Ha a LED az egyetlen választásod, akkor tegyél narancsszínű celofánt a lámpa elejére, vagy állítsd a színhőmérsékletet magasabb, 8-10000 K értékre.

Egy hosszú exponálás, vagy több rövidebb
A csillagos égboltról többféleképpen lehet felvételt készíteni. Egy viszonylag hosszú expozícióval, egy nagyon hosszú expozícióval, vagy sok egymás után készült felvétellel. Az utóbbinál a képeket egy erre való szoftver egyesíti Én úgy találom (az eredeti cikk írója), hogy szebb képet eredményez az utóbbi módszer.

Egy felvétel
Ebben az esetben el kell döntened, hogy mit szeretnél látni. Álló, pontszerű csillagokat, vagy íveket.

Az első verzió valamivel jobb technikát igényel. Magasabb ISO érzékenységet kell választani, tehát olyan gépet használjunk, amely ilyen beállításoknál kevesebb képzajt termel. Kell még egy fényerős optika F1,4-f2,8-as maximális nyílással. Ha ezek rendelkezésre állnak, akkor a környezeti fény függvényében a következő beállítások adhatnak jó eredményt:

• ISO 1000-1600
• f1,4-2,8
• 10-60 másodperc

 Fontos, hogy kapcsolj ki mindenféle zajcsökkentést a gépeden, mert az elmossa az apró pontokat.

Ha azt szeretnéd, hogy a bemozduló csillagok íveket húzzanak, akkor az előzőnél sokkal hosszabb záridőre lesz szükség, ami újabb problémákat vet fel. A kép zajosodása nem csak magas ISO értéken növekszik, hanem hosszú expozíciónál is. Márpedig minél hosszabb csíkokat szeretnél látni, annál több esély van a képzaj jelenlétére. A zaj csökkentés érdekében használhatsz tágabb rekeszt, és alacsonyabb ISO-t, de ez a beállítás nem fog sok csillagot mutatni. Ha mégis ezt a módot választod, akkor itt vannak a lépések és a beállítások, amit követni lehet:
- fókuszáld be és komponáld meg a képet
- állítsd az időt "bulb"-ra
- ISO legyen 200
- próbálj egy 30 perces expozíciót f3.5-4-es rekesszel.
- ha túl sok a zaj, vedd le az ISO-t 100-ra és/vagy vegyél le az expozíció idejéből, vagy próbálj nyitni a blendén.
Ha ez a mód az egyetlen, amiben fényképezni tudsz, akkor van valami, amit csinálhatsz, hogy növeld a csillagok által húzott csíkok  hosszát a képen.
A csillagnyom hossza két dolog függvénye: az expozíciós idő és az objektív gyújtótávolsága.

Például: a csillagok nyoma egy 30 perces expozícióval hosszabbnak fognak tűnni egy 50 mm-es, mint egy 15 mm-es objektívvel. Ha úgy találod, hogy be vagy határolva rövidebb expós időre a zaj, vagy más miatt, akkor próbálj hosszabb gyújtótávolságú optikával fotózni, hogy növekedjen a csillagnyom hossza.

STACKING (A fotók egyesítése)

Én sokkal inkább a több, egymás utáni felvételt részesítem előnyben, amiket aztán egyesítek egy speciális szoftver segítségével.
A rövidebb expozíciós idők kevesebb zajt eredményeznek, használhatunk tág rekeszt és alacsonyabb ISO értéket, ami több csillagot enged láttatni, mint az előző módszer.

Mivel a képzaj növekszik az expozíciós idő hosszával, ezt a technikát használva legfeljebb a 30 mp miatt kell izgulnod. Ez azt jelenti, hogy még 800-as ISO-val sem kell annyira törődni a zaj miatt.

A magasabb kategóriájú DSLR gépeknél az ISO-val még feljebb lehet menni, ami több látható csillagot eredményez. Természetesen, meg kell találni az egyensúlyt a képzaj és a kamera lehetőségei között.

A módszerhez feltétlenül kell egy időzítő, vagy egy kioldókábel. Ez utóbbi használata elég kényelmetlen, mert szünet nélkül kell sorozatot exponálni, különben a folyamatos csíkok helyett szaggatott vonalakat látunk majd a képen.
Előfordulhat, hogy pár száz képet fogsz lőni, így nagyon fontos, hogy a memóriakártyán legyen elég hely.
- a kezdéshez állítsd be a fókuszt és komponáld meg a képet
- állítsd a rekeszt a legnagyobbra és az ISO-t 800-ra.
- állítsd be 30 sec-re az időt és sorozat felvételre a gépet, amely lehetővé teszi, hogy megállás nélkül fotózz.
- Javaslom először tesztfotók készítését, hogy lássuk minden rendben van-e. Ha bármi túlságosan világos, akkor vedd le az ISO-t. 

Ha elkészültek a felvételek, akkor egyesítsd őket egy speciális szoftver segítségével. (Később erről is szó lesz).

Mit értünk azalatt, hogy "világítsuk meg az előtérben lévő tárgyat"?

Korábban említettem az előtérben lévő tárgyak megvilágítását.  Én, gyakran veszek be a kép előterébe objektumot, mert ha csak csillagok látszanak, akkor kevésbé látványos a felvétel.
Érdekes épületeket, infrastrukturális  vagy természetes objektumokat (magas fák, kőzetformák) veszek bele a képbe és a kép tárgyává teszem őket. Ezeket megvilágítom a zseblámpával vagy vakuval. Egy jó zseblámpa messze elvilágít és mozgatható, hogy eltávolítsuk az árnyékokat, míg a vaku befagyasztja a fát, ami éppen mozog a szélben.

Valószínű, legtöbbször  zseblámpát fogsz használni, mert rugalmasabb eszköz és az előteret természetesnek mutatja. Erősen ajánlatos egy pár világítási tesztfotót csinálni, hogy lássuk mennyi fény szükséges. A túl sok fény elvonja a figyelmet a csillagokról.

Ha egymásra teszed a képeket, akkor javaslom az előtér megvilágítását a
fotózás  elején és a végén. Ha nem alkalmazható valamelyik változat a végső képre, akkor azokat egyszerűen kihagyod. Ha a fotózás közepén világítottad meg a témát, és ki kell hagyni a képet, mert nem lett szép a világítás, akkor a kép helyén megszakadnak a csillagok csíkjai.

Utolsó tanács azoknak, akiknek van tapasztalatuk éjszakai fotózásban, tartsd észben, hogy tág rekesszel és magas ISO értékkel fotózol, ezért igazítsd ehhez a világítási technikádat.


"Stacking" szoftverek (fotók egyesítése)

StarStax
Ez a kedvencem. Nem úgy, mint sok ingyenes program, ez Mac, Linux és Windows alatt is futtatható. Amit szeretek benne, az a hihetetlen gyorsasága. Sokkal gyorsabb, mint a Photoshop és sokkal könnyebb használni, mert nem kell üres dokumentumokat létrehozni a kezdésnél. Csak nyisd meg a programot és importáld a képeidet. Nyomd meg a startot és másodpercek alatt készen van az egyesített képed. Nézd meg a honlapon, hogy ennek a programnak milyen nagyszerű lehetőségei vannak.

Photoshop Stacking Action
Ez a módszer is elvégzi a melót, de lassú és leköti a memóriát, amíg egyesíti a képeket.

Startrail.exe
Ez a szoftver csak Windows-zal használható. Az a baj vele, hogy régi, fel kellene újítani, ha azt akarják, hogy az emberek használják.

Tessék, megvan, ha idáig eljutottál, bátor vagy! Szánd rá az idődet és fényképezz csillagokat ezen a hétvégén.

Köszönet Vlm-nek a kiegészítésekért.