Marc Silber cikke (forditotta Evaneni)

Az "Advancing Your Photography" klubban (Marc Silber online klubja) sok fotót nézünk meg, ami fontos része a fejlődésnek. Az egyik kulcsa a fotós iskolának a gyakori kritizálás. Amikor a San Francisco Intézet tanulója voltam, minden heten összejöttünk az oktatóinkkal egy stúdióban, aminek 3 fala tele volt fehér táblákkal.
Erre tűztük fel a fotókat, amiket a héten készítettünk.
Aztán az oktató, az osztály által követve, végigment minden egyes fotón és kommentálta őket.

Nem mondhatom, hogy könnyű és vicces volt, még azt sem, hogy mindig konstruktív.
De, legrosszabb esetben: megtanított arra, hogy nem kell más véleményére hallgatnom a munkáimról.
A legjobb esetben:tanultam valamit a visszajelzésekből.

A képeimet először a lelkészem kritizálta meg gyerekkoromban.
Egy sárga nagy borítékban hozta őket vissza, 8x10-es méretben kinyomtatva, mindenegyik hátulján rövid szöveggel.A megjegyzések szűkszavúak voltak, pl. " kicsit kint van fókuszból vagy a kamera bemozdult. Használj állványt vagy emeld meg az expós időt és tartsd szilárdan" és persze alkalmanként :" nagyszerű, bárcsak én csináltam volna!".

Ez a visszajelzés volt a lényeg, azt eredményezte, hogy figyelembe véve a képességeimet, hogyan fejlődhetnék tovább.
A másik fontos dolog az volt ezekben a kritikákban, hogy elkezdtek egy beszélgetést. Egy darabig csak én néztem meg őket és nem volt igazi visszajelzésem róluk.
A művészetet ki kell engedni a világba, mint életbevágó és élő formáját a kommunikációnak, ami aztán beindítja a beszélgetést.

Szintén nagyon fontos ebben a folyamatban, hogy megtanuljuk, hogyan kritizáljuk mások munkáit.
Megmondani nekik, mit látsz, mint az ő közönségük. De tedd világossá, amikor tényeket állítasz, pl. hogy "kicsit kívül van a fókuszon" vagy "a szememet másfelé viszi", (ami gyakran megtörténik) , ellentétben a véleménnyel.
Jó dolog a vélemény, ha így állítjuk és mint tudjuk, az mindenkinek van...

Úgyhogy nézzük azokat a  lépéseket, amik a kritikához vezetnek.

1. Milyen a technikai minőség? Kezdjük itt, mielőtt a kompozíció és az érzelmek szubjektívebb részeihez érünk.

Fókuszban van? (ha nem, akkor az szándékos volt?)
Felvétel: túl világos vagy túl sötét? (Vannak túlexponált  vagy alulexponált területek?)

A mélységélesség használata, a néző szemét vezetve
A kontraszt használata. Túl kevés vagy túl kontrasztos.
Hogyan volt  a fény kezelve?
Hogyan néznek ki a színek?

2. Milyen a kompozíció?

Keret?
Mi legyen és ne legyen a keretben?
Hova vezeti a szemet?

3. Milyen az érzelmi megjelenése?

Milyen érzelmeket vált ki belőled, ha nézed a képet? Vagy éppen semmit nem vált ki?
Kapcsolódott a fotós a tárgyhoz vagy merevnek, beállítottnak vagy mesterkéltnek néz ki?
Mond a kép valami történetet vagy egy részét? ( olyan egyszerű is lehet, hogy " itt vannak a gyerekeim, akiket imádok" vagy " ez egy kutya, amint éppen elkap egy frízbit"). Vagy olyan mély, mint "ez az, ahogy a szegénység kinéz, itt a városomban".

Biztos vagyok benne, hogy tudnánk még hozzáadni a listához, de remélhetőleg nem lesz hosszú és megterhelő. Úgy találom,  nézve mások munkáit és sajátjaimat,hogy én gyorsan látom és kapom ezeket az információkat (ami a listán szerepel)  és adok visszajelzést.

És természetesen mindannyian konstruktív kritikát szeretnénk, ami azt jelenti, hogy állítsd azt, amit látsz és adjál egy lehetséges megoldást, pl. "lépjél közelebb" vagy " a kép alanya kicsit merev, lazíts. Annie Leibovitzhoz hasonló, próbáld meg!".

Gondolj arra, hogy annyit kapsz ebből a folyamatból, amennyit bele raksz.
Az várható el egy kritikus csoporttól alapvetően, hogy adjon és kapjon.

Végül...a kép, amit szeretnél exponálni, egyenlő azzal képpel, amit segítesz másoknak csinálni...