“Civilben” mivel foglalkozol?
Építésznek tanultam, jelenleg a cégemen keresztül építésvezetői, építőmérnöki munkákat látok el egy osztrák építőipari vállalat megbízásai alapján.
Mi volt az első saját fényképezőgéped?
Egy MOM (Magyar Optikai Művek) gyártmányú, MOMETTA III típusú – 35 mm-es, kisfilmes fényképezőgép, édesapámtól kaptam, aki anno a gyárban dolgozott. Vakuszinkronnal ellátott, cserélhető objektíves gép volt, gyönyörű bőrtokban.
Most mivel fotózol?
A régi álom – mindenkinek legyen – egy jó évvel ezelőtt teljesült, amikor is sikerült megvennem az első digitális tükörreflexest, a NIKON D300s kittet egy 18-200mm / F3,5-5,6 – os Nikkorral. Azóta egy igen jutányos vásárlás keretén belül beszereztem egy SIGMA 70-300mm / F4-5,6 – os, és kevésbé jutányosan egy Nikkor 35mm / F1,8 – as objektívet.
Kiegészítőim: SB 900-as vaku, manfrotto egylábú, vanguard háromlábú állvány, manfrotto joystick fej, DHG Zirkular Pol-Filter, KATA 3IN1 fotótáska
Van kedvenc fotótémád?
Remek kérdés…, vártam, hogy eljussunk ide, mert készültem !
A fotográfia köztudottan a festészetből nőtte ki magát, és olyan műfajokat örökölt, mint a portré, a tájkép, a város- / épületfotó, a csendélet, az életkép, az akt… stb. Majd idővel (elsősorban a záridő csökkentésének köszönhetően) létrejött a pillanatfelvétel fogalma, kialakítva az esemény és riportfotózást, dokumentarista és reklámfotózást… stb. Vagyis a fotográfia megtalálta egyéni arcát és sajátjának nevezett műfajait – én pedig megtaláltam a fotográfiát, hogy a bennem lévő kreativitással próbáljam leképezni, és másoknak átadni az agyam által kreált, keresőben realizált látomásokat, hangulatokat... a természetet, élőlényeket, modelleket, és azok rezdüléseit .
Minden vonzza a szememet, kezemben a fényképezőgéppel már be is léptem egy műterembe, ahol szélvészként táncol előttem a téma… az nem kérdés, hogy elég érdekes-e, az viszont mindig, hogyan hozzam ki belőle a legjobbat, ami tehervonatként üt el engem, nézőt egyaránt. Én lelövöm az expo gombbal mire ő szíven döf a kábító látvánnyal… ez az a kettős halál, amiből alkotni kell a képet ! Na, ez igen! Ez feladat és készség, a megfoghatatlan szépség meg az álom, amit át kell adni másnak, hogy rázza ki a hideg, hogy percekig gondolkodjon, ilyen van…, ilyen lehet…, hogy nem alszom, hogy nyitva a szemem és a csodát, mint álmot élem meg…
Visszatérve a kérdésedhez…, minden téma kedvenc… amatőr, haladó kategóriás fotósként szeretnék megörökíteni mindent, ami megmozgat , fényképezni dolgokat, arcokat, embereket, pillanatokat és hangulatokat…, szerelmet, szenvedést, minden nagy érzést, amiről csak elképzeléseim vannak…, amitől nyugalom lesz bennem, akkor talán én is átérzem majd, hogy a mindenség határán vagyok felfedező úton…, ami számít, hogy van valami, ami felszabadít,
Melyik volt a legemlékezetesebb fotózásod?
Számomra majd mind emlékezetes… de egyszer egy esküvői ceremónia után a pár napos Olympus gépem kizuhant a tokjából és ahogy kell, egy jó kemény kőpadlón landolt.., a mélyrepülést nem bírta az elektronika, a fényképezőgép tönkrement ....
…és ha már esküvő, egy fotós kiruccanás alkalmával csöppentem egy számomra idegen társaság ünnepi készülődésének forgatagába…, ahol ugye idegen fotósként csak a hátsó sorokban kukkoltam valami téma után…, mint kiderült szerencsémre, mert akkor bukkant fel egy csöppnyi angyal, ártatlan arccal és annyira természetes kíváncsisággal az arcán… azt hiszem elkaptam a pillanatot és azóta is nagyon kedvelem ezt a képet:mert ez a legnagyobb dolog, amit elérhettem 
Hova mennél szívesen fotózni Magyarországon...?
Bárhova, bármikor… akár indulhatunk is ! Amikor fotózok, én más ember vagyok… sétálok az Élet éttermében és minden asztalról csippentek valami finomságot… azért persze vannak kiemelt kedvenceim: Bakony, Zala, Göcsej, Őrség… stb
...és az egész világon?
Finnország, és a mediterrán országok minden mennyiségben…
Már tanulmányaim alatt munkálkodott bennem egy kíváncsiság kukac a finn természet, és építészet iránt…, az „ezer tó” országa (ami valójában majdnem 200.000… és ugyanennyi sziget), a hatalmas finn tajga, a partokat váltakozva erdőkkel beborító és gránitsziklákkal övező táj világa, az éjféli nap jelensége… szóval az izgalom a mai napig csak fokozódik…
…és utána szívesen felmelegednék valamilyen egzotikus mediterrán területen, az örökzöldek világában, az illatozó- és színorgia mániában tétlenül tespedő virágok birodalmában, ahol az embereket, a mentalitásukat és hangulatukat, az életérzést, egy komplett mediterrán életfilozófiát magamba szippantva megkísérelném azt fotókon megörökíteni.. és visszaadni.
Mi a kedvenc saját képed az Indafotóra feltöltöttek közül?
Nincsen legkedvesebb képem - míg másoknak könnyen osztom -, magam felé óvatosan bánok a legekkel és a felsőfokkal. De talán, az egyik szívemhez igen közel álló „a ma betyár kedvem” című…
..és az összes indafotós kép közül?
Nos, itt még nehezebb helyzetben vagyok, hiszen sokszor ámulatba ejt a jobbnál jobb képek áradata, a sokból pedig igen nehezen tudok rangsoloni… mondjuk ezt a durcka-fotót mindig szívesen nézem, annyira törékeny, becéző, kedveskedő és szeretteljes:
és még számtalan fotós képeit sorolhatnám…, csak ez éppen arra lenne jó, hogy utána a fejemhez kapjak…, jajj, hát őt is kihagytam…
Hány képet készítesz és kb hányat tartasz meg egy alkalomról/témáról?
Érdekes hasonlattal válaszolok...., úgy vagyok ezzel, mint a határátlépéssel.
Húsz éve pendlizek a magyar-osztrák határon… és a mai napig nem tudtam megszokni, hogy az útlevelet már nem kell elővenni… vagyis 36 kockához szokott kockafejem nem tudja befogadni a korlátlan digitális lehetőségeket..., mintha mindig spórolnom kéne…, aztán elmosolyodok saját szánalmasságomon és géppisztolyként lövök, csak azért is…
A darabszám alkalomfüggő, átlagban 200-500 is lehet, de a glamour fotózáson elment napi 1000 db-ig is…, az már húzós volt, bele is fáradtam rendesen…
Tárolásnál azonnal kiszelektálom a használhatatlanokat, majd további szűrések után kb a felét tartom meg.
Ha fotózás után finomítasz még a képeiden, hogyan és milyen szoftverrel
teszed?
Természetesen magam is használok fotózás utáni, nélkülözhetetlen segédeszközöket. Ez elengedhetetlen, a digitális képalkotásban szinte ugyanolyan fontos, mint maga a fényképezőgép. Nagy szerepe van a színek beállításában, a tónusjavításokban, a retusálásoknál…, A legálisan vásárolt szoftverekhez ijesztően vaskos szakkönyvek is tartoznak, ezek alapos ismerete nélkül nem lesz hasznunkra egyetlen program sem. Jómagam az Adobe Ps-t, ritkábban Lightroomot használok, de az NX2 verhetetlen kedvenc !
Melyik 3 oldalt olvasod leggyakrabban a fotóblogok, fotós oldalak közül?
szóval megint válogatnom kell ?
…blogokat ritkábban olvasok, nem elvből, inkább időhiány miatt, ami a fotósoldalakat illeti, természetesen az indafotóról indulok.., és ötlettelen sorrendben sokfelé hajózok, de mindig máshol kötök ki. Szerintem követhetetlen a mozgásom, az aktuális dolgokról szeretek hamar informálódni. Úgy gondolom, mindenevő lettem a digitális fotózással kapcsolatosan. Kedvelem viszont, hogy egyre több fotóskollega saját blogot üzemeltet, általában magas színvonalon, érdekes témákkal csalogatnak finoman illatozó konyhájukba… itt sokkal családiasabb, békés légkörben zajlanak az események és a szívélyes baráti hang mindig csábító.
Következő interjúban kiről olvasnál szívesen?
Rendszeresen meglepnek és elgondolkodtatnak Cpt fotói… koncepció van a képeiben, történeteket mesél és gondolkodásra késztet, néha megrémít, néha kedveskedik, megráz és felkavar… és mindezt élvezem… szívesen olvasnék róla.
Köszönöm a beszélgetést.
