Egyre több és egyre színvonalasabb fotó érkezik az adventi gyűjteménybe. A múlt heti győztes kisklau lett, a gyönyörű, csajos karácsonyfadíszes fotóval. Még a keret is rózsaszín!

A második helyet bendeki egyszerű, sallangmentes és hangulatos fotójának szavaztuk meg:

A harmadik helyen ismét ketten osztoznak: lamerle időtlen részletképe és bart nagyonis budapesti hangulatú fotója. Gratulálunk nekik!

Az eheti fotótipp a családi, gyerekfotózásról fog szólni. Jómagam is abszolút amatőr szinten, kedvtelésből és emlékcélból kattogok a családra, és a saját bőrömön szerzett tapasztalataimat osztanám meg és a végén linkelek pár igazán jó gyerekfotós galériát is, ihlet és okulás gyanánt.

Amire érdemes figyelni
Az egyik leggyakoribb hiba a vakuzás. A gyerek fehér bőrét óhatatlanul kiégeti a beépített vaku. Gyenge fényviszonyok között kerüljük a vakuzást! Inkább várjuk meg, míg elegendő természetes fényt kap a téma. Félhomályban inkább az ISO-t tekerjük fel, amennyire lehet. Inkább egy szemcsés kép, mint egy kiégett, szétvakuzott, éles árnyékokkal tarkított fotó. Ha lehetőség nyílik egy rendszervaku használatára, azt érdemes a plafonra villantani, ezáltal lágy lesz a derítés és nem lesz annyira észrevehető, hogy vakuval csaltunk fényt a sötétségbe. A rendszervakukra külön lágyító sapkák, lapok is kaphatók.
Amikor a beépített vakut használom, egy befőttesgumival rözített, kétrét hajtott papírzsebkendővel fedem le a vakut, ezáltal szintén lágyul a hatás, nem annyira feltűnő a villantás, elmosódnak az amúgy éles árnyékok.
A zavaró hátteret is próbáljuk elkerülni, amennyire lehet.  Egy kisebb gyerek esetén könnyű homogén hátteret találni:  egy fotel támlája, egy kanapé is elegendő ahhoz, hogy körülvegye a gyereket. Ha kint fotózunk, akkor próbáljunk távoli hátteret találni, ami szépen elmosódik, pl. a kert távoli végét. Az alábbi képen igen intenziv a háttér, az 1.8-as rekesznek köszönhetően mégis lágy hatása van.

Fényviszonyok
A természetes fény azonnal hatalmasat dob a képen. Elegendő egy nagy ablak, ahol beáramlik a reggeli fény. Ez egy kicsit túlvilági hangulatot ad és kiemeli a gyermek ártatlan szépségét. Egy tipp, ami nálam nagyon bevált: hétvégén reggel fotózni. Ilyenkor a család lusta, nyugis tempóban van és a gyerek is kiegyensúlyozott, mosolygós, nem nyűgös. Ha van lehetőség egy ilyen lustizós, kényelmes, pizsamás reggelen fotózni, az szinte biztosan maradandó emlékképeket fog eredményezni.
Ilyen jó fényviszonyok mellett nyugodtan villantsunk vakut: nem lesz zavaró, hanem az árnyékos részeket szépen deríti. Ha letekerjük a fényét és letakarjuk egy papírzsepivel,a beépített vakuval is kellemes eredményt érhetünk el. (A derítetlen, árnyékos képeknek is megvan a varázsuk, ne hagyjuk ki őket.)

Felszerelés, beállítások

Ha tükrös géphez van szerencsénk, akkor egy nagy fényerejű, fix optikát tartok a legjobb választásnak: a zoomolással sok idő elmegy és értékes pillanatokról maradhatunk le. 2.8-3.5 közötti rekesznél már szép a háttér, mégis könnyen eltaláljuk a fókuszt és lehetővé válik egy kellőképpen rövid záridő, hogy ne mozduljon be a csimota. Én a gyerekfotóimhoz többnyire az 50/1.8 obit használtam, ISO400 és 1.8-3.5 rekesz között, a záridő 1/125 és 1/400 között alakult. Ez beltérben gyakran szűknek mutatkozik, jó lehet még egy 28- 35mm-es fényerős optika: egy ilyennel nem kell annyira kompromisszumot kötni a komponáláskor. Nagyon jó ár-érték arányban a Canon EF 28 f/1.8 USM, vagy a számomra új Sigma 30/1.4 DC HSM (előbbi full frame és cropos vázakra egyaránt, míg utóbbi csak cropos vázakra jó). 

A kompakt gépeknél kicsit nehezebb a dolog: ha rázoomolunk a gyerekre, odavész a tág rekesz, a fényerő, az elmosott háttér, tehát itt ügyesebben kell egyensúlyozni – cserébe már sok kompakt gépen megtalálható a témakövető zoom, amely mozgás közben is ráfókuszál a témára. A Sony DSC-W300 kiskompakton pl. meglepően jól működik ez a funkció! Ha valakinek van tapasztalata kompakt vagy bridge gépes gyerekfotókról, örömmel fogadnék tippeket, melyik beállítások váltak be.

Ha van egy kis extra idő, kültérben érdemes kipróbálni a teleobjektívet. A gyerek természetes mozgását, mimikáját távolról elkapni és a témát egyúttal leválasztani a háttértől és az esetleg zavaró környezettől nagyon élvezetes, bár nehéz szórakozás. Ilyenkor érdemes előre beállítani a rekeszt, záridőt, ISO-t a fényviszonyoknak sacc/kb megfelelően és már csak a pillanat megörökítésével foglalkozni.  Nem baj, ha egyik kép +1EV túlexpos, vagy -0.5EV alexpos lesz – a jól elkapott pillanat kárpótolni fog ezért. Nekem pl. ez a kiégett, túlexpós kép az egyik kedvencem, 168m-en készült.

Végül pedig két kedvenc gyerekfotósom weboldala - érdekes mód mindkettő nő:
Szakál Szilvi, aki blogol is
és Nikaa elbűvölő galériája.
 

(Az írás először 2008. december 16-án jelent meg az Így fotózok én blogon.)