:) Nyugi Nándi! :)
1. Tetszik a küldetés ötlete
2. Ez a küldetés is tetszik!
3. Napközben dolgozok, este meg sötét van :)
4. Szerencsére december 9-ig még van idő!
5. Biztos fogok képet tenni a gyűjteménybe..

Szerintem ezzel nem csak én, hanem más is így van. Gondolom hétvégén fognak megszaporodni a képek. Klau azért feltette a lécet sztem.

(megj: nyáron lehet,hogy egyszerűbb lett volna ez a küldetés a tovább tartó nappal miatt.. :) )

Én is próbálkozok csak eddig nem-et kaptam :D volt egy öreg beszéltem vele 1 órát puhításképpen, majd előjöttem ezzel a fotózással, Válasz: Nem! nah magamban: Szuper :D
Szerintem is szuper az ötlet, de halkan megjegyzem én se engedném magam lefotóztatni :D De keresem a kakukktojást :) Már gondoltam rá hogy egy egy képért cukrot osztogatok.
Én is tuti teszek képet, de még jó hogy 2 hét határidő van :)

Ez lehetőség s remélem nem kötelező. ha igen én kérek elnézést. :) :)

1. Nekem ez nem kihívás, mert tucatszám van utca emberéről fotóm. Ismerős-ismeretlenről vegyesen. Ergo ezen már rég túlléptem.
2 Első pontból következik hagyom annak az érvényesülés lehetőségét, aki még ilyet nem, vagy alig csinált.
3. Más jellegű (műtermi) fotók vannak tervbe véve (airsoft fegyverek fotózása), így nem illik bele a következő két hét elképzelésébe, hogy erre álljak rá. :)

Remélem túléljük azért na. :)

@Mityu: Segíthetnél nekünk, hogyan érdemes nekiállni a fotózásnak. Én tőlem megriadnak :) az alanyok, de te hogyan csinálod? És hogy sikerül annyi fotót készítened idegenekről?

@vlmworld:

Kezdjük a joggal. Száraz, unalmas témája e kihívásnak, de velejárója. Ugye nem csak a fotó elkészítése, hanem annak publikálása is jogi kérdéseket vethet fel. Itt el kell dönteni (általában nálam az ismerős-ismeretlen kérdés dönti el), hogy tegyem-e közszemlére vagy sem. Valamint fel tudom-e vállalni a személyiségi jog kérdéskörében felmerülő velejárókat. Viszont egyvalami nagyon fontos: soha ne legyen az ábrázolás előnytelen a képen látható személy számára. Akkor sem, ha ismerem (akár 10 perce, akár 10 éve). :)

Mi van még? Idegen. Idegenek nálam az UFO-k. Maximum olyan emberek vannak az adott helyen körülöttem, akiket akkor látok először. Lakókörnyezetemben vannak olyanok is (mint a kiírás is megemlíti) akiket úgymond látásból ismerek, van akit nem kevés ideje mégsem mondhatom, hogy ismerős. Ha bárkihez hozzá mersz szólni ismerősöd az egész világ. Miért ne szólnál hozzá bárkihez aki a közeledben van? :)

Technikai megvalósítás, agy ráhangolása a megvalósításra. Ezt pontokba szedve írom:
- Döntsd el mit szeretnél. Kapkodva-csak legyek már túl rajta, vagy rászánsz elegendő időt arra, hogy pár versenyképes képpel térj haza.
- Meg van, hogy lazán szeretnéd megoldani, akkor kalibráld be mennyi idő kell hozzá plusz-mínusz fél óra utazással együtt. Nem szeretem azt a "fotós" mentalitást amikor ráduruzsolnak a fülemre: - "Ne szarakodj, menjünk már, nyomd azt a gombot!" Ha ez zakatol a fejedben kapkodni fogsz.
- Hagyj időt és teret a megvalósításnak. Egyik módszer, keresel egy nagyobb teret ahol jövés-menés ücsörgés, nézelődés, kirakatbámulást látsz körülötted és van megfelelő létszámú ember, akikből ki tudsz választani portré alanyt. Állatkert, Városliget, Mancisziget, belváros, stb.
- Ha kell a helyszínen tisztázd a célszemélyel a szándékod. Légy kedves akkor is, ha elutasít. Fontos, hogy ha észreveszik, hogy fotózod, vállald fel nyugodtan, hiszen nem rossz szándékkal cselekszel. Ha úgy alakul helyben töröld az elkészült fotót vagy ajánld fel, hogy emailcím csere esetén elküldöd, megmutatod a kész képet. (Vasútmodell kiállításon alkalmaztam)
- Ha gyereket fotózol számíts arra, hogy a szülő elutasító lesz. Ezt szintén lehet tisztázni, szintén törölni kell, ha elutasító a hozzáállás. Bár itt is fel lehet ajánlani a képet megmutatva, hogy elérhetőség-csere (mailcím) esetén elküldöd a kész képet a kicsiről. Lehet enyhül a merevség, ami érthető. Én gyerekfotózásnál félek, mert ugye ma nagy divat pedofíliával megtámasztani ilyen helyzetekben. :)

S végül a portré készítésről is essen szó: ugyebár tudjuk, hogy az a portréfotó ad természetes hangulatot, melynél az alany nem tud róla, hogy mozdulata, arckifejezése megörökítésre kerül. Erre is jó odafigyelni. Nem egy olyan képem van, melyen az alany nem tud róla, hogy lekaptam. Mucsi Zolinál sikerült pont azt a pillanatot elkapni amikor éppen felfedez és katt. :D

@Mityu: Egy biztos, hogy rengeteg a bizonytalansági tényező, és ahogy írtad, időt kell szánni a jó képre. És még ha van egy jó kép is, lehet, hogy törölnöd kell.
Ez mind azt bizonyítja, hogy nagyon nem nekem való a téma, én képtelen lennék ennyi energiát beleölni csak azért, hogy egy számomra közömbös emberről legyen egy fotóm.

@vlmworld:

Sajnos mindig utólag derül ki, hogy egy-egy ilyen témánál mennie kell-e a levesbe az adott exponak vagy sem.
Érdekes, mert Balogh Tamás barátom se igazán szeresse a modell-portréfotózást. Még műterembe sem. Ilyen ez a popszakma. :)

@Mityu: Nekem a műtermi modellfotózás a halálom. :(
Emberfotóban egyetlen amit tudok nézni, az a nem beállított, megtervezett, hanem az elkapott "civil" pillanat. Ezt viszont egy idegennel sajnos nem lehet, mert ki szeret fotókat gyártani a merevlemeznek.

@vlmworld:

Pedig a műtermi portézás lehet ám élvezetes is. Persze nem szabad rágörcsölni. Az pedig teljesen egyértelmű, hogy az a bizonyos elkapott pillanat adja a legtermészetesebb összhatást, mert a fénylépezőgép láttára a legtöbb ember lemerevedik. Főleg, hogy a mai fiatalabb generációnak az átlag megjelenés az a címlapfotót jelenti. Mintha legtöbben vagy fotózásra mennének vagy onnan jönnének. Persze a fészbúkprofil-csempehátteres fotókhoz bármikor készen kell lenni. :)

Szerintem keress egy japán turistát.
Kölcsönösen lefényképezitek egymást.