Idén harmadik alkalommal rendezték meg a Budapest 100 rendezvényt, a száz éves házak ünnepét. Természetesen nekem szakmai kötelességem volt jelen lenni ;-) és ez a lehetőség remek alkalom volt, hogy egy újabb indás kirándulást hívjak össze.
A Budapest 100 weblapját itt találjátok.
Jó páran összegyűltünk a délelőtti találkozóra, hamarosan felkerekedtünk és elindultunk. Sajnos nagyon hideg volt egész nap, de hősiesen kitartottunk és hét helyszínt meglátogattunk. Zoliber, Laci, András, Moncsiga, Szabi, Imola és én alkottuk a csapatot.
íme a csapat
Elsőként a Szilágyi Dezső téri református templomba mentünk be körülnézni, ahol Sugár Péter építész épp vezetést tartott, de mivel nem szerettük volna lekésni a noszalgia villamost, nem maradtunk végig.
zoliber
A villamosok - ketten - meg is érkeztek időben a Batthány térre, a sötétebb sárga kocsival mentünk egészen a Fővám térig, ahol éppen Szabi fényképezett nagyban, utána pedig Imolával csatlakoztak hozzánk. Moncsiga bringával követett minket - így volt alkalma készíteni egy képet rólunk, amint zötyögünk. :-)
hunszabi
épp villamosozunk - moncsiga fotója
Még alig csináltunk valamit, de már többen égető szükségét éreztük a kávézásnak, úgyhogy beugrottunk a gyorsétterembe, ami alkalmat adott némi objektív cserélgetésre és Laci halszem optikájának próbálgatására. Ez a nap hátralévő részében is komoly eredményeket hozott, na de ne szaladjunk előre. :-)
A program összeállításakor a helyek könnyű megközelíthetősége (egymás után) fontos szempont volt, úgyhogy elsőre a választásom a magyar utcai helyszínre esett. A ház "persze" zárva volt, program szemmel láthatóan már semmi, bár a rendezvény molinója ki volt téve. Két helyre becsöngettem és szerencsére valaki beengedett, úgyhogy nem sültem fel már rögtön az egyik első állomáson. ;-) Itt készült a legjobb csoportkép, Szabi fotózta Laci optikájával. Zoliber is Laci gépét használta a nap folyamán, mivel a sajátja felmondta a szolgálatot, ezzel is ösztönözve őt, hogy most már ne halogassa a tükörreflexes gépre váltást. Külön köszönet tehát Lacinak, hogy ennyire támogatta a többieket. :)))
hunszabi
pitbuli
hunszabi
cerezo
A mi érkezésünkön felbátorodva mások is bejöttek (nem tudom a lakók mennyire örültek nekünk, de hát szerencsére nem történt semmi incidens) és így tudtuk meg, hogy az egyik közelben lévő házban viszont program és jó hangulat vár minket. Odafelé pont útbaesett az Egyetemi templom, ami persze jóval több, mint száz éves (1770-ben készült el), de azért alaposan megnéztük és lefotóztuk. Nekem személy szerint nem elsőszámú kedvencem a barokk, de ez a templom valóban gyönyörű. Lehet, hogy a hangulatát az is adja, hogy belüllről nincs felújítva, mindenesetre a belső térnek nagyon nagy ereje van.
cerezo
klk
Pont a templommal szemben van a Táskarádió eszpresszó, a kirakatban emlékezetes fotókkal a szocializmus idejéből, Zoliberre persze ebben a helyzetben is lehetett számítani. :-D (Aki szemfüles észreveszi mire gondoltam, a montázson látjátok elrejtve a pillanatot. :-))
klk
Végül megérkeztünk Nyáry Pál utcába az aktuális célunkhoz. Itt lakott Karády Katalin és a szervezők érthető módon erre alapozták a programot. Az ő dalai szóltak, volt emlékasztal, kiállítás egykori képekből, gyerekek rajzaiból. A lakók többek között finom zsíros kenyérrel és teával várták a látogatókat, tényleg nagyon kedvesek és vendégszeretőek voltak. Lehetőség volt lemenni a ház pincéjébe is, ami óvóhely volt a háború alatt. (Karády lakását is lebombázták, ezért már nem lehet tudni pontosan, hogy mekkora volt.)
pitbuli
zoliber
A következő biztos pont a tervben a Kossuth múzeumhajó volt, mivel Szabinak és Icának is voltak ott kiállítva képei. Pont a meghirdetett gitárkoncert elejére értünk oda. Nos, nem szeretném megbántani a fellépőket, de a helyzet az, hogy úgy gondoltuk, hogy a saját érdekünkben jobb lesz, ha inkább a teraszon kávézunk a koncert végéig. Laci a parton fotózgatott, Szabiék viszont hősiesen végighallgatták a műsort.
cerezo
Innen a Tilos rádióba mentünk, ahová a legjobbkor érkeztünk meg, pont elkezdődött a szervezett vezetés, úgyhogy nem csak az épület történetét ismerhettük meg, hanem alkalmunk volt felmenni a stúdióba is. Engem lenyűgözött a rádió hangulata és az épület acélszerkezete is.
pitbuli
zoliber
Mire itt végeztünk, már nagyon fogytán volt az erőm, de még utoljára benéztünk egy helyre a Kőfaragó utcában, ahol szintén nem vártak már vendégeket vasárnap, de egy másik csoporttal együtt azért bejutottunk és készítettünk pár képet.
Ajánlom, hogy nézzétek át a többi képet is, mert a fotók csak töredékét illesztettem be ide.
Mindenkit bíztatok, hogy jöjjön a túrákra, nem baj az sem, ha nem ismertek senkit, itt az alkalom. :-) Én sajnos a következő két hónapban nem tudok szervezni kirándulásokat, de akinek van ötlete, ne legyen rest szólni, nagyon szívesen segítünk, hogy több inda séta legyen a következő hetekben is.
