Terveik szerint heti rendszerességgel osztanak meg a blogon fotókat az archívumukból. Az archívum méretére jellemző a bemutatkozásukból idézett néhány adat:
A nagyjából 10 millió diából és 13 500 DVD-ből álló archívumot 1996-ban a MoMA négy kurátora 9 hónapig dolgozott együtt két Times szerkesztővel - egyikük több mint egy évet foglalkozott a projekttel - a végén úgy értékelték, hogy nagyjából a negyedét láthatták.
A New York Times londoni archívuma:
Az Indafotós sztorik mai mesélője Hunszabi és Zozo
Alig múlt el az őszi apály miatti nagy Duna-turizmus, újabb nagy esemény vonzotta a fotósok és turisták hadát: a jégzajlás. Február elején csak úgy röpködtek a mínuszok, a Duna is készülődött a koronázásra hátha... végül nem fagyott be, királyt sem választottunk, de rengeteg jégtábla vonult le a vízen a fagyálló fotósok legnagyobb örömére. Így tehát Zo_zo-val és Deccarddal elhatároztuk, hogy 11-én, szombaton mi is készítünk pár hajnali képet a jégzajlásról, méghozzá a Citadella tetejéről.
A hétköznapokkal ellentétben a hajnali 4:30-as ébresztés nem okozott különösebb gondot, 6-kor már a 27-es megállójában vártam a többieket a Móriczon. Zo_zo megfeledkezett a szombat hajnali menetrendekről, így kicsit késett, Deccardnak viszont túl korai volt az időpont, őt legyőzte az álom. Csípős hideg volt lent is, a hegyen viszont már csontig hatolt. A Citadellán belül még sosem voltam, így eleve nagy élmény volt bejutni, de így hajnalban, teljesen üresen még nagyobb hatással volt rám.
A falon azonban jött a hidegzuhany, -20 0C. Ehhez még társult az orkán erejű szél, aminek még az állvány is alig állt ellen, így jó pár kép be is mozdult. 10 perc alatt teljesen átfáztunk és annyira szúró volt minden levegővétel, hogy inkább úgy határoztunk, hogy a Gellért-hegyi kisebb kilátókból fotózunk. Ízelítőt kaptunk Szibériából, de köszöntük elég volt. A hegyoldalon a szél alábbhagyott, de a hideg maradt. A lábainkat lassan már egyáltalán nem éreztük (a 3 zokni is kevésnek bizonyult), de rendületlenül csináltuk tovább a hosszú záridős fotókat. Negyed 8 körül nagyban vártuk a napfelkeltét egy szélvédettebb helyen, de mindhiába. A szmog eltakarta a horizonton felbukkanó Napot, így fájó szívvel, de továbbhaladtunk lefelé. Ezúton megjegyzem, hogy fém állvány cipelése esetén erősen javasolt a kesztyű viselése, különben könnyen hozzáfagyhat az ember keze, anélkül, hogy észrevenné. A rakparti időjárás szinte tavaszinak bizonyult a fentihez képest, de még ekkor sem igazán olvadtak fel lábaink. A rakparton még csináltunk pár hosszú záridős képet, de aztán a nagylátót telére cseréltük és a Szabadság híd alatti hajléktalan jakuzzihoz vonultunk, mert már messziről is szépnek tűnt a hajnali ellenfényben a felszálló párában üldögélő kacsák látványa.
Eszméletlen látványos volt az egész, a meleg és párás sziklákon üldögélő madarak közeledésünkre fel-fel röppentek és a vízben gyűltek össze. Én itt készítettem a nap legjobb fotóját, és ekkor már a lábam sem fázott, úgyhogy nagy volt az öröm. 9 óra fele már mennem kellett, így magára hagytam Zo_zo-t, aki még tett pár kört a Szabadság-hídon a zajlást fotózva, azonban a hideg őt is legyőzte és (mint azt később mesélte) mikor megszomjazott hiába vette elő az ásványvízét, maximum nyalogathatta volna, mert az teljesen megfagyott.
A nagy hideg ellenére (vagy pont ezért) hatalmas élmény volt az egész, bátran merem ajánlani minden bátor szellemű fotósnak, hogy alkalomadtán hajnalonként fogja a fotós cókmókot és induljon neki a városnak vagy a természetnek, garantált lesz a siker.
Ha van neked is fotós történeted, oszd meg Wandával vagy velem!
Koncsár Irma
Indafotó: http://indafoto.hu/pingu
Civilben” mivel foglalkozol?
Egy informatikai cégnél vagyok műszaki asszisztens.
Mi volt az első saját fényképezőgéped?
Első gépem az analóg világban egy Smena Symbol, (autentikusan: Смена Символ), első digitális gépem pedig egy Fuji FinePix S7000 volt
Most mivel fotózol? Milyen objektívek vannak az arzenálodban?
Jelenleg egy Nikon D7000 boldog tulajdonosa vagyok, két objektívem van hozzá, egy Nikkor 35mm f/1.8 és egy Nikkor 55-300mm f/4.5-5.6. Remélem lesz még több is.
Van kedvenc fotótémád?
Igen, a természet és azon belül is az állatok állnak hozzám a legközelebb. Általában a humort és/vagy a szépet keresem. Szeretem a sokak által lenézett „képeslap” fotókat is. Nem valószínű, hogy valaha is készíteni fogok szociofotókat, ahogy például az elhagyatott gyártelepek sem az én világom.
Van kedvenc stílusod, illetve utómunka technikád, milyen programokat használsz?
Mindig voltak korszakaim, régen próbálkoztam a Photoshoppal, bár ezek nem voltak tudatos módosítások, inkább csak kísérletezgettem. Volt olyan időszakom is, amikor minden képemet kereteztem. Azonban egy jó ideje nem módosítok különösebben semmit a fotóimon, maximum korrigálok egy kicsit a beállításokon és vágok. Igazából ez a kedvenc utómunkám, szinte nincs képem, amit ne vágnék meg. Egy ideje a négyzetes forma a nagy kedvenc. Komolyabb változtatásokhoz se tudásom, se időm nincsen. Mostanában már csak a Nikon Capture NX 2 programját használom.
Mi a véleményed a HDR-ről és a fekete-fehér fotózásról?
A HDR szerintem akkor jó, ha azon nem is látszik, hogy HDR. A fekete-fehér fotózás pedig nem egyszerűen csak a színek hiányát jelenti, annál sokkal bonyolultabb a dolog. Nekem sajnos csak ritkán sikerül, nem is nagyon erőltetem.
Hány képet készítesz, és kb. hányat tartasz meg egy alkalomról/témáról?
Hát az attól függ, hogy mi a téma és mennyi időm van rá. De bármennyit is fotózok, kb. 10% az, amire azt mondom, hogy használható. Igyekszem ezen az arányon javítani úgy, hogy minél kevesebb képet készítsek és abból minél több jó legyen.
A géped mindig nálad van, vagy csak célirányosan indulsz fotózni?
Tekintve felszerelésem súlyát és terjedelmét csak akkor viszem magammal, amikor fotózni megyek.
Amikor fotózol van a fejedben kész terv, hogy mit miért, hogyan akarsz megcsinálni vagy spontán nyomogatod az exponáló gombot?
Valahol a kettő között van a dolog. Inkább a helyszínen derül ki, attól függ, hogy mit látok, mennyire fog meg a téma. Régebben majd-meglátjuk-mi-lesz-belőle alapon fotóztam, de ma már sokszor visszafogom magam és jobban meggondolom mikor nyomom le az exponáló gombot. Próbálom arra edzeni magam, hogy nem kell mindig, mindenáron mindent lefotózni, mert e képek nagy része úgyis a kukában fog landolni, vagy rosszabb esetben az Indafotón. :)
Mennyire része a mostani életednek a fotózás (vannak akiknek kikapcsolódás, önmegvalósítás, pótcselekvés) van-e további terved vele? ... Marad hobbi vagy esetleg munkának, hivatásnak is választanád?
Színtiszta hobbi és kikapcsolódás. Egy kicsit már függőség is. Ha huzamosabb ideig nem fotózom, már görcsöl az exponáló ujjam. Tervem csak annyi van vele, hogy minél többet tanuljak és fejlődjek, de komolyabb szándékaim nincsenek.
Szoktál fotópályázatokon indulni?.......ha, igen akkor milyen sikerekkel?
Nem szoktam pályázatokon indulni, így sajnos csekély sikereket érek el.:)
Melyik volt a legemlékezetesebb fotózásod?
Tulajdonképpen minden fotózás emlékezetes valamiért. Talán egy novemberi túrát említenék, a Börzsönyben. Kellemes, kirándulós fotótúrának indult, az ősz utolsó szép napján, de a végén túlélő túra lett belőle. Angelo kollégának sikerült úttalan utakon és meredek csúszós, vizes falevelekkel borított ösvényeken vezetni minket, ahol csak tyúklépésben lehetett közlekedni. Egy rossz mozdulat elég lett volna ahhoz, hogy leguruljak és összetörjem magam. Az állandó hegynek fel-hegynek le menettel vagy 1000 méteres szintkülönbséget sikerült abszolválnunk, és a nap végén az 5 kilométeres séta az aszfalton már szinte jól esett. A következő nap nem tudtam lábra állni.
Hova mennél szívesen fotózni Magyarországon…
Tulajdonképpen bárhová, de a Tisza-tóra vagy a Hortobágyra már régóta szeretnék eljutni.
...és az egész világon?
Ez attól függ, mikor teszed fel a kérdést. Most éppen Marokkóba mennék, de holnap már lehet, hogy Írországot mondanám, holnapután meg megint valami egészen mást. Tudod mit? Mindegy, csak menjünk már!:)
Mi a kedvenc saját képed az Indafotóra feltöltöttek közül?
Nincs kimondott kedvenc képem, így most csak találomra választok egyet. Mondjuk egy madarasat.
...és az összes indafotós kép közül?
Na, ez még nehezebb kérdés. Nem kedvenc képem, inkább kedvenc fotósaim vannak. A hideg téli napok után, a közelgő tavasz reményében, Réka egyik képét választom.
Melyik 3 oldalt olvasod leggyakrabban a fotóblogok, fotós oldalak közül?
A kevés rendelkezésre álló időmet ismerőseim, barátaim, edaniel, N.Gyuree, BendesMarcsi, iigee, vlm fotós blogjának olvasásával szoktam tölteni. Remélem senkit sem hagytam ki a felsorolásból.
Van-e valami ötleted arra, hogyan lehetne még érdekesebb, színesebb az Indafotó?
Nekem egy kicsit koncepciótlannak tűnik az Indafotó. Vannak ötletek, fellángolások, de azután általában minden a hamvába hull. Jó lenne egy olyan határozott elképzelésekkel és fotós tudással rendelkező „gazda” akinek ideje és kitartása is van ötletei megvalósításához, illetve a többi szerkesztő munkájának összefogásához.
Következő interjúhoz kit választanál, kiről olvasnál szívesen?
Köbüki, DeCcArD, edaniel.
Gyakran mész fotósétára más Indafotósokkal (mi is voltunk már együtt), milyenek ezek a séták, a hangulat?
Csak jót mondhatok ezekről a sétákról. Mindig igyekszem elmenni és szomorú vagyok, ha más elfoglaltságom miatt ki kell hagynom egyet, mert szükségem van rá, mint zűrös nap után egy szelet csokira. Azért szeretem, mert nem az a lényeg, hogy kinek milyen felszerelése, fotós tudása van, hanem az, hogy jól érezzük magunkat. Természetesen bárki nyugodtan kérdezhet a tapasztaltabbaktól, én is nagyon sokat tanultam már egy-egy ilyen találkozó során. Nagyon jó társaság szokott összejönni, igazán kikapcsol a hétköznapokból. A séták után pedig jó megnézni az ott készült fotókat. Izgalmas, hogy ugyanazt a dolgot vagy helyszínt ki hogyan látta és örökítette meg. Ezekből is sok mindent lehet tanulni.
Blogodat olvasva, tudom, hogy van egy másik hobbid is. Mesélnél róla? Hogyan kezdődött, milyen pluszt ad, hogyan fér meg a fotózással, netántán valahol kiegészíti egymást a két hobbi? Melyik a kedvencebb, az első számú?
Hát igen, az üvegfestés. Hosszasan tudnék erről mesélni, mert ezt nem lehet két mondatban elintézni, és tényleg nem azért, hogy reklámot csináljak magamnak, de a „hogyan kezdődött” és az „egyáltalán mi is ez az üvegfestés” részt részletesen leírtam a blogomban. Akit ez érdekel ITT elolvashatja. Munkám miatt mostanában sajnos nem sok időm marad erre sem, de kérdésedre válaszolva, ez az első számú hobbim, főleg ha a hozzáértést nézzük. Mondjuk fotózni indulni könnyebb, különösen ha a barátok invitálnak, és az utómunkával együtt sem igényel annyi időt mint a festés. Egy-egy üvegkép előkészítése-elkészítése rengeteg időt és türelmet igényel. A két hobbi úgy függ össze, hogy lefotózom a kész műveimet, illetve néha a készítés fázisait is megörökítem. Szerettem volna komolyan, napi munka szinten foglalkozni az üvegfestéssel, de ma Magyarországon ebből megélni az egyenlő a lehetetlennel, így sajnos maradt ez is hobbinak.
Köszönöm az interjút!
Minden fotómegosztó máshogy kezeli a képeket. Más méretű thumbnaileket készít, más szoftverrel méretezi át a fotókat, máshogy próbál helyetted gondolkozni.
Elkezdtem összeszedni az ismertebb oldalak tulajdonságait, de ezekhez ezer beállítást kell tesztelni segítsetek kiegészíteni őket.
Alap fotónak egy rádióstúdióban készült képet használtam, a fotó a Magyar Rádió 8-as stúdiójában készült a Marge Akusztik felvételén.
Ezek a kis képek 250 pixeles vágatok az egyes fotómegosztók közel azonos 800-1024 pixeles méretű képeiből. A fotókra kattintva megkapod őket eredeti méretükben, a fotómegosztó nevére pedig megnézheted őket az oldalon.
D90-el lőttem, 12 megapixeles RAW-ból lett konvertálva 2048 pixeles méretre Lightroomban, 85-ös minőséggel, ami már elég jó eredményt ad.
A kép adatai:
Ez egy 800 pixeles verziója a képnek. A specifikációnk szerint ezt 90%-ra tömörítjük és RGB színtérre állítjuk, ha nem volt olyan, mást nem teszünk vele.
A visszajelzéseitek alapján viszont szükség lenne a lekonvertált képek élesítésére - ha nem is annyira, mint a flickr :)
Plusz infók: az Indafotó 1600, 800, 560, 200 és 75 pixeles képeket gyárt, az 1600 (xl) képeknél 95, a 800-nál (l) 90, az 560 (m) esetében ismét 95, a 200-nál és a 75px-nél 80-%-os jpg-t készítünk, RGB színtérrel.
A facebookos fotók minősége az egyik oka ennek a posztnak. Olyan csúnyára konvertálja a fotókat, hogy rossz nézni. Túlvilágosítás és túlélesítés valamit a borzasztó minőség miatt rondák. Kísérletezgettem Lightroomban és 30%-os minőség mellett sikerült hasonló méretű fájlt generálni (összehasonlítás)
Nem csodálom, hogy a facebook ilyen gyenge minőségű képeket őriz meg, sokan nem látják a különbséget hiszen a nézőt nem a pixelek érdeklik, hanem a fotók hangulata, arról nem is bezsélve, hogy napi 250 millió fotó feltöltése mellett kompromisszumokat kell kötniük.
A híres flickres élesítés. Itt beszélgetünk róla kép kapcsán, de utánaolvashatsz a google-ön is. Dióhéjban, a flickr a feltöltött nagyméretű fotó lekonvertálásakor erőteljesen ráélesít a fotókra, erről részletesebben itt olvashatsz.
Az 500px több tekintetben kakukktojás, nem panaszkodnak rá a felhasználói, hogy túlélesít látványosan nem is ront, nem is próbál javítani a fotóidon.
Ennek a kielemzésében rátok hagyatkoznék.
Ha már Marge, ma 8-kor lesz az Akusztik adása a Petőfin este 11 és éjfél között. Remélem nem kattogott bele a gép :)
