Erre a hétvégére is találtunk egy remek fotóst, aki otthonáról és kedvenc városáról mesél, ő pedig Gyenis a Pécs melletti Kozármislenyből:
Bár az időm nagy részét Pécsett töltöm, de valójában egy nyolc kilométerre lévő kisvárosban lakok, Kozármislenyben. Így minden Pécsi napom kezdete és vége a buszpályaudvar, avagy ahogy errefelé mindenki nevezik, a "paraszt". Az első képpel a sokszor átélt magányos, késő esti, utolsó buszra várás hangulatát próbáltam megfogni a hideg, havas időben.
Pécsnek gyönyörő a belvárosa, nagyon sok régi és történelmileg fontos épülettel, helyszínnel... De más dolog ezek közt élni, mint turistaként látni. Én sokkal jobban szeretem az eldugott helyeket, vagy a parkokat, ahol zajlik az élet, de mégis nyugalom van, leülnek az emberek, beszélgetnek, kiszakadva a nagy rohanásból. Az egyik ilyen a Szent István tér, ahol mindig találni pár vidám embert, ismerőst. Itt áll Kodály Zoltán magányosan figyelő fém szobra is.
Szerencsére a természet is közel van. A Mecsekben mindig ellehet tölteni egy vagy több napot. Számtalan kilátójával, sétányával és az eldugott helyeivel bármelyik évszakban megtud gyönyörködtetni, ezzel is kifogyhatatlan fotótémát és körítést adva.
A szívemhez legközelebb mégis mindig az esti fotózás áll. Szeretek kevés fényben fotózni, erős kontrasztokkal, de a legszebb a vizes macskaköveken csillogó lámpák fénye. Arról majd ha minden összejön, szeretnék egy sorozatot fényképezni.
Igaz a leghíresebb terünk egyenlőre felújítás alatt van az EKF miatt, de karácsonykor megnyitották pár napra. Éltem is az alkalommal, és megörökítettem.
Végül pedig Pécs a már lenyugvott nap utolsó fényeiben úszva, innen Kozármislenyből.
