.jpg)
Pölcz Klaudia
Indafotó: http://indafoto.hu/kisklau
Civilben” mivel foglalkozol?
Egy bankban dolgozom. Hitel kontrolling-munkatárs a hivatalos megnevezése a munkakörömnek. Ha hétköznapi nyelven szeretném megfogalmazni, akkor számokat, feltételeket ellenőrzök.
Mi volt az első saját fényképezőgéped?
Canon ps45 kompakt kisgép
Most mivel fotózol?
Olympus e-500
A 30. születésnapomra kaptam a családomtól.
Van kedvenc fotótémád?
Érzések. Valahogy így. Minden, ami megfog, elrabol vagy csak egy boldog pillanatot okoz.
Alapvetően ezt inkább a természetben próbálom megtalálni. Engem el tud varázsolni egy kisvirág is, amikor rásüt a nap.
Van kedvenc stílusod, illetve utómunka technikád, milyen programokat használsz?
Nem igazán. Nem akarok túlságosan maradinak tűnni, de pl a PS-hez egyáltalán nem értek. Nagy unszolásra odáig eljutottam, hogy a nevemet rá tudom tenni a képeimre. Ezt nem nevezném utómunkának.
Egy ingyenes programot használok. Magyar nyelvű és egyszerű. Persze irigylek mindenkit, aki tudja használni a PS-t és csodákat alkot a segítségével.
Amit igazán szoktam használni és szeretem, az a színezés. Rózsaszín szemüvegen keresztül a világ. Talán ilyesmi.
Hány képet készítesz és kb hányat tartasz meg egy alkalomról/témáról?
200-300 és kb tíz százaléka marad meg. Mármint elnevezve, kiválogatva. A többit sem kukázom véglegesen, csak nem foglalkozom vele. Persze vannak kiugró alkalmak, amikor rengeteg kép lesz. Mondjuk egy ausztriai kiránduláson a vízesésnél. De arányokban, akkor is így maradok.
Mi a véleményed a HDR-ről?
Tetszik, imádom. Sosem csináltam.
Szerinted ff-ben fotózni könnyebb? Sokszor olvastam már, hogy színesben nem lenne elég jó, háttérbe szorulna a téma, stb... Te, mit gondolsz erről?
Nem gondolom semmiről sem, hogy könnyebb. Néha jobb. Szeretem a színeket, de valamiért a hangulatok megragadnak ff-ben is. Annyira kép és téma függő számomra, hogy biztosan nem állíthatok semmit sem. Sőt vannak képeim, amik először színesben tetszettek, aztán ff-ben, aztán soha többé nem tudom eldönteni.
Szoktál fotópályázatokon indulni?.......ha, igen akkor milyen sikerekkel?
Nem igazán. Könnyen el lehet venni a kedvemet.
A csodálatos kávé pályázaton indultam, ott beválasztották a képemet. Ez azért is volt siker számomra, mert a kávé szenvedélyem. Nem az íze miatt, a hangulata miatt.
Naptár.hu pályázatán indultam. Ott több képem is bekerült a 2012-es asztali naptárakba.
Nekem testhezállóbb az indás lehetőségek. Tetszik a héttérképes és az adventi lehetőség is. Természetesen a Facebook is része az életemnek. Ha ott valami napi pályázat van szívesen felteszem a képeimet.
A géped mindig nálad van vagy csak célirányosan indulsz fotózni?
Nem lehet mindig nálam. Ezért jártam úgy, hogy az autómosós sorozatom mobillal készült. (Ezért valószínűleg fogok venni egy jobb mobiltelefont is)
Egyszer-egyszer előforult, hogy munka előtt elmentem fotózni és akkor nálam volt a gépem. Vagy éppen láttam, hogy az udvaron locsolják a füvet és olyanok voltak az árnyékok és fények, hogy másnap fényképezőgéppel jöttem dolgozni. Persze az öntözőrendszer arra eltűnt és a varázs is.
Mivel a munkaidőm az életem nagy részét lefoglalja, pontosan tudom azt, hogy mikor van lehetőségem csatangolni menni és akkor természetesen viszem a gépemet is.
Amikor fotózol van a fejedben kész terv, hogy mit miért, hogyan akarsz megcsinálni vagy spontán nyomogatod az exponáló gombot?
Olyan érdekes ez. A fiam döbbentett rá, hogy mindig eljön az a pillanat, amikor azt mondom, hogy igen, ezért a képért jöttem.
Akkor tudom már, amikor megszületik a kép, de hogy odáig hogy jutok el, az nem egészen tiszta.
Itt el is árultam, hogy többnyire a fiammal járok fotózni. Ezért ez nem olyan tevékenység, hogy megyek és lövök egy jó képet. Inkább olyan, hogy megyünk, sétálunk, aztán megesszük az uzsonnát, átkelünk a patakon, felmászunk a dombra, a kilátóhoz és ha látok-érzek valamit, akkor fotózom.
Mennyire része a mostani életednek a fotózás (vannak akiknek kikapcsolódás, önmegvalósítás, pótcselekvés) további terved van vele? Marad hobbi vagy esetleg munkának, hivatásnak is választanád?
Nélkülözhetetlen az életemben. Kezdődött azzal, hogy a fiamat fotóztam. Aztán,folytatódott azzal, hogy mindent úgy, ahogy én látok.
Kevés időm van rá és még is elég. Legalább is így érzem.
Voltak rossz időszakok az életemben, amikor kikacsolódásként én önkifejezésként űztem. Aztán boldogságból, aztán csak úgy, mert nem bírtam ellenállni a fényeknek. Viszont sosem kényszerből.
Valamiért úgy érzem, hogy egy profi mindig tud tökéletes képeket készíteni. Én ettől messze vagyok. Nekem nagyon kell a hangulat. Ezért is gondolom, hogy hobbi nekem.
Melyik volt a legemlékezetesebb fotózásod?
Őszi erdő, mikor a patakba estem? Fagyos januári reggelek, amikor a nagyon mínuszban a Fertő tónál? Nyári zápor után a csodás erdőben?
Szökőkútnál, ahol önfeledt volt mindenki a nyári melegben? Hajnali magányban a világvégetavamnál?
Nem tudok választani!:)
Hova mennél szívesen fotózni Magyarországon…
Szeretem a lakóhelyemet. Sopron csodálatos város. Imádom a Balatont, az Őrséget. Ide azért el is szoktam jutni. Mátrában viszont régen voltam. Talán oda?
...és az egész világon?
Peru.... vagy egész más hely a világon. Hiszem, hogy mindenhol és mindenben megtalálnám a fotóznivalót.
Mi a kedvenc saját képed az Indafotóra feltöltöttek közül?
Muszáj volt a frissekből választanom. Mert most ezek az aktuális képem. És nem tudnám, hogy melyik régit válasszam.
...és az összes indafotós kép közül?
Talán ez, de mint mindenkinek, nekem is nehéz kiválasztani. Ha csak azt nézzük meg, hogy mennyi képet „kedvenceltem már. Az mind-mind valamiért megfogott...
hi69:fények
Van-e valami ötleted arra, hogyan lehetne még érdekesebb, színesebb az Indafotó?
Szeretem a válogatásokat, szeretem az aktualitásokat. Talán témánként szemezgetni kicsit gyakrabban. Azok az összeállítások mindig tetszettek.
Következő interjúhoz kit választanál, kiről olvasnál szívesen?
BKFoto-ról olvasnék szívesen. Bonkának pedig nagyon köszönöm, hogy engem választott!
Ezek voltak az alapkérdések, de közeleg a Valentin nap és mint tudjuk, Te egy romantikus lány vagy. Mesélj nekem róla...! Mi a Te véleményed erről a napról? Készülsz rá?
Hogyan szoktad megünnepelni, vagy ha éppen nincs szerelem az életedben, akkor mit teszel ezen a napon?
Valentin nap...Én szeretem. Nem azért, mert kötelező és nem is azért, mert nagy boldogságban ünnepeltem oly sokszor. Egyszerűen szeretem, ha szeretetet lehet adni.
Sokszor állítom magamról, hogy fel legyek vértezve, hogy nem vagyok romantikus, de tagadhatatlan, hogy ez nem így van.
Én eltekintek attól, hogy most honnan is jött ez az ünnep és miért is. Nekem jól esik egy kedves idézetet küldeni egy csokit adni vagy egy kellemes napot eltölteni a szeretteimmel.
Mivel többnyire a fiammal és a barátaimmal töltöm ezt a napot, nagy szerelmi történetekről nem tudok beszámolni.
Csoki, csillagszóró, csillogó szemek, egy jó kávé, esetleg egy csajos filmnézés. A lényeg, hogy ne feledkezzünk meg azokról, akiket szeretünk. Igen, mindig készülök rá!
Az interjú során gyakran említetted a kisfiadat, Benikét, mit mesélnél Róla még szívesen? Mennyire fertőzted már meg a fotózás szeretetével?
Benike nyolc éves volt januárban.
Hihetetlen harmóniában élünk és mivel minden együtt töltött idő kincs, így nem maradhatott ki a fotózásból sem.
Kezdetben boldogan pózolt, aztán eltörte az első fényképezőmet. Szóval kivette a részét mindig is a fotózásból.
Része az életünknek, hogy megyünk és fotózunk. Sőt, Beninek néha olyan meglátásai vannak, hogy abból tanulhatok csak. Egyrészt más magasságból nézi ő a világot, mint én. Másképp lát dolgokat. Sokszor néztek már rá furcsán, ahogy hasalt a fűben. Ő szokott engem fotózni, ahogy ő szereti anyukáját.
Volt is szülői értekezleten téma, hogy Benike tényleg reggel ötkor kelt és napfelkeltét fotózott? Mondtam, hogy igen.
Soha nem kényszerítettem, egyszerűen jönnek az ötletei. Neki ezek kalandok, mert azzá tesszük. A tökéletes plusz pedig, hogy képek is maradnak emlékül.
Amiről nem szólt kérdés, de fontosnak tartom.... A családom és a barátaim. Akik tényleg mindig mindenben támogattak. Bíztattak és bíztatnak a mai napig. Értékelik a képeimet és szeretnek és elfogadnak ilyen hóbortosnak.
Örülnek a sikereimnek, várják minden hétvégén a képeimet. Sőt…anyukám kapott egy fényképezőgépet, apukámtól. Konkurenciám támadt a családban. Természetesen az öcsém is fotózik, szerintem nagyon jól, de nem publikálja a képeket és nem nagyon van rá ideje, de ügyes és én nagyon büszke vagyok rá.
Köszönöm az interjút!
