Az emlékezetes Indafotós sztorik első mesélője Pingu. Aki kérésemre megosztotta velünk egy élményét.

Van Stockholmnak egy -azt hiszem mondhatom, hogy híres - vidámparkja a Gröna Lunds Tivoli. Nem egy nagy vidámpark, de tele van olyasmivel amit szerintem a spanyol inkvizíció zavarbaejtően nagyszerűnek titulálna. A zavart az okozná, hogy emberek fizetnek azért, hogy kilőjjék őket egy rakéta sebességével, hogy aztán szabadeséssel közeledjenek ismét a föld felé. A másik zavarokozó az a hullámvasút lehetne amit végülis kipróbáltam...

Már amikor ment fölfelé tudtam, hogy nem kellett volna beülnöm. Iszonyatosan féltem. Kb. 15 méter magasan közöltem is az Emberrel, hogy meggondoltam magam én most inkább kiszállnék. Az a rohadt dög vasút meg még mindig fölfelé ment.. azután amikor úgy éreztem, hogy már elértük a sztratoszférát is, lezúdultunk a föld felé. Az volt a szerencse, hogy már sötét volt, így nem érzékeltem annyira, hogy milyen magasan vagyunk, de gondolom világos és tiszta időben ellátni Helsinkiig is.. .
A vasút lezúdulás közben belerohant egy sötét alagútba, de előtte még csináltak mindenkiről egy fényképet, pont mielőtt beért volna. Ekkor a földtől kb. 3 méterre voltunk, egy kicsit jobban éreztem magam. Nem sokáig. Rögtön ezután csigavonalban mentünk fölfelé úgy, hogy érzésem szerint félig kilógtam az ülésemből. Tudtam, hogy még soha senki nem esett ki ezekből az ülésekből de abban is halál biztos voltam, hogy én leszek az első.
Woody Allen örökbecsű mondása, miszerint egy dugóhúzóba került repülőgépen nincsenek ateisták most értelmet nyert számomra...
Végre kiszállhattunk... emlékszem, hogy remegtem. Kifelé menet megnéztük a rólunk készült fényképeket. Ezt úgy csinálják ott a vidámparkban, hogy egy illetve több monitorra vetítik ki a képeket és kifelé menet aki kéri annak nyomtatnak belőle. Természetesen nem ingyen. Kíváncsian keresgéltük magunkat. Megtaláltuk a képet. Ember rajta volt, de mellette ahol én ültem, nem volt senki... Félelmemben annyira összehúztam magam, hogy egészen eltűntem. :)
Persze csak én éltem meg ilyen horrorisztikusan az egészet, Ember még vagy kétszer visszaült a hullámvasútra Ágival, kipróbálta a szabadesést, a kilövéssel kombinált szabadesést és még mittomén miféle pörgő, forgó akármiket.
Én eközben még soha nem örültem annyira annak, hogy egy padon ülhetek.

Gröna Lund Tivoli

Stockholmi látképek

Köszönöm a sztorit!:)

Pingu további érdekes történeteit, bejegyzéseit A bolygó pingvin blogban olvashatjátok!

Emlékezetes sztorik Indafotósoktól, felhívás... Bővebben >>>