lamerle
Február elején, egész pontosan a hónap első szombatján összegyűltünk öten, nevezetesen Moncsiga, Laci, Antal, Dávid és én, - kora reggel, mikor máskor - hogy Laci autójába zsúfolódva útra keljünk Sződligetre. Az idő nem tűnt biztatónak, úgyhogy kávé ivással nyitottunk, hogy lendítsünk a hangulatunkon. (Dávid mostanában nem hozza azt a laposüveget… :-/)
A nagy sárban átsétáltunk a tóhoz és reménykedtünk benne, hogy senki nem lesz ott, ugyanis nem igazán szabályos csak úgy besétálni és fényképezni. Szerencsénkre teljesen egyedül voltunk, az időjárás pedig minden képzeletet felülmúlóan ködös volt, igaz így némi esőzést is el kellett viselni, de azért nem zuhogott. Ki-ki a maga eszközeivel védekezett a csapadék ellen, azt gondolom a többiek nevében is mondhatom, hogy vita nélkül Antal vitte a képzeletbeli pálmát, aki egyrészt mindent megtett azért, hogy ne veszítsük szem elől a ködben, másrészt egy szakadt esernyővel egyensúlyozva, de igen hatékonyan készítette a nagyszerű képeket. Dávid egy működő ernyőt, mi többiek zacskókat felhasználva próbálkoztunk ugyanezzel. A csapat hamar szétszéledt, körülbelül két és fél óráig csak a környezetre koncentráltunk mindannyian. Személy szerint nekem legalább egy óráig tartott, mire kellően le tudtam lassulni a kezdeti extázisból, amit a köd okozott. :-)
klk
A séta vége felé összegyűltünk, mert egyre jobban esett az eső, vártunk még egy darabig, hátha jobb lesz, de nem nagyon javult az idő. A köd is eloszlott, tehát megállapíthattuk, hogy a legjobb időben érkeztünk. Részletesen átbeszéltük, hogy minden milyen remekül működik az országban ;-), aztán indulnunk kellett, hogy Dávid és Antal időben visszaérjen a városba. Moncsiga is kiszállt a metrónál.
Mi Lacival még összeszedtük magunkat, hogy megnézzük a tragikus hirtelenséggel elhunyt Takács Zsolt fotóit a BMK-ban. Rajtunk kívül nem volt senki, úgyhogy volt időnk kellő figyelemmel megnézni a képeket, beszélgetni róluk, találgatni hogyan készültek és mitől olyan fantasztikusak. Zsolt elképesztő tehetség volt és nagyon ügyesen bánt a fényekkel.
A kiállításról itt tudtok bővebben olvasni:
Utána sem siettünk haza, hanem végre sort kerítettem rá, hogy beszélgessek Lacival „hivatalosan” is. Erről és a fonyódi kirándulásról hamarosan olvashattok bővebben. :-)
Addig is szép fényeket mindenkinek, következzenek a képek.
moncsiga
dave.m
cerezo
lamerle
moncsiga
klk
dave.m
cerezo
