Ez a bejegyzés segítséget nyújt a Kihívás fotópályázatunk májusi fordulójához. A kiíráshoz kattintsatok ide.
Az éjszakai fotókat, amennyiben nem teljesen érintetlen tájról szeretnénk fotót készíteni, általában feldobja a járművekről vagy egyéb mozgó tárgyak mozgása során rögzített fénycsík. Ebben a posztban róluk fogok szólni.
A hosszú záridős fénycsíkok úgy keletkeznek, hogy a több másodperces exponálás során a mozgó tárgyak (emberek) elmosódva jelennek meg a képen. Minél hosszabb a záridő, annál elmosottabb lesz a tárgy, végül teljesen eltűnik a képről, és csak lámpáinak fénye marad a fotón, hosszú csíkot húzva.
Ezeket a fotókat több okból is célszerű este készíteni: nappal nem látszanak olyan tisztán az autók fénycsíkjai, és az elmosódáshoz szükséges hosszú záridőt is nehezebb elérni nappal (csak erős szürkeszűrők segítségével sikerül). Azonban a legsötétebb éjszaka sem ideális a műfajhoz, hiszen a fekete, részlettelen égbolt, víztükör stb, nem túl szép látvány. Legszebb képeket, mint általában az éjszakai fotózásban, a kék órában kapunk, amikor az ég még nem fekete, de a város fényei már kigyúltak. A kék óra azért is hasznos, mert a sötétben lehetetlen helyesen kiexponálni a sötét részeket és a nagyon világos fénycsíkokat - a lágy fényű kék órában jobb eséllyel lesz kiégés- és bebukásmentes a fotó. Ennél a képnél a zúzmarás fák alkonyati kékes derengése szolgáltatja a hátteret a féklámpa csíkjának.
Persze ez nem törvényszerű, az alábbi képnél kimondottan a rideg sötétségre törekedtem, amelyet melegen roncsol szét az elhaladó taxi meleg fénye. A hepehupás úttest megugrasztotta a kocsit, ezáltal girbegurba lett a fénycsík is.
Alap esetben azt szeretném, hogy a járművek lámpái elmosódjanak, a környezet azonban maradjon éles - ehhez állványra lesz szükség, hiszen a záridő 5-30 másodperc körül fog alakulni. Fénycsíkos kép minden olyan géppel készíthető - kompakttal is-, amely állványra rögzíthető (a csatlakozó ipari szabvány) és legalább 5-8 másodperces záridőre képes.
Ha találtam egy alkalmas helyet, pl. egy utcát, amely S-kanyarban fekszik, egy mozgalmas teret vagy más, szimpatikus helyszínt, akkor rögzítem az állványt, rajta a géppel és megkomponálom a fotót. Lehetőleg úgy kell helyezkednem, hogy az autók ne oldalról suhanjanak el mellettem, hanem kissé srégen, mögülem kerüljenek a képbe. Ha ugyanis oldalról fotózok mondjuk egy utcát, akkor csak a kocsik oldalsó indexfényét fogom rögzíteni és nagyon halvány fénycsíkot fogok kapni. Ezért jó hely mondjuk egy S-kanyar vagy egy tér közepe, mert akkor szemből-hátról jönnek a kocsik és így látványos fotó lesz a fényszórókból, hátsó fényekből. Akár felülnézetből is lehet fotózni, ezt a képet a buszpályaudvar felett állva készítettem a ki-beálló autóbuszokról.
Miután sikeresen beálltam (mármint a megfelelő helyre!), elkezdhetek gondolkodni a záridőn. Célszerű a záridőt úgy igazítani, hogy az elhaladó autó kb az expo kezdetekor haladjon be a képkockába, és az expo végén haladjon ki belőle. Ha az exponálás túl rövid a kocsi sebességéhez képest, akkor csak a kép közepén lesz egy rövid fénycsík - ha viszont túl hosszú ideig exponálok, akkor a kocsi fénye csak egy halovány csíkként fog megjelenni. Ha a kocsi mondjuk 5 másodperc alatt halad át a keresőnkön, akkor 5-6 másodperces záridő az ideális - ha viszont cammog, és csak 30 másodperc alatt mászik át a képkockán, akkor 30 másodperc körüli záridő lesz a jó ahhoz, hogy jó látványosan, a képkockát kitöltve jelenjen meg a fényszóró vagy a helyzetjelző fénye.
A tükrös gépesek, távkioldóval rendelkezők ehhez használhatják a B záridőt is, ez a legegyszerűbb - amint a kocsi belesuhan a képkockába, akkor exponálás kezd, ha meg kihaladt belőle, akkor exponálás megszakít. Nyilván ehhez kell majd igazítani a rekeszt és az ISOt is, hogy korrekt expo értékeket kapjunk.
De kompakttal is be lehet lőni, hogy mekkora záridőre lehet szükség, egyszerűen meg kell figyelni néhány kocsit és lőni pár próbafelvételt, no meg remélni, hogy a következő autó betartja a sebességkorlátot és nem mondjuk 30 helyett 120-al húz el a gép előtt, mert akkor semmi nem fog látszani belőle. Téli estéken ez a tesztelgetés csak kesztyűben megoldható, előre szólok! :) azonban a tél azért is alkalmas erre a műfajra, mert mivel korán sötétedik, nem kell későig kint lenni a fotós cuccal, hanem vacsorára már otthon lehetünk a zsákmánnyal, munka után is megoldható egy-egy gyors fotózás.
Bár az állvány szinte elengedhetetlen kelléke a fénycsíkfotózásnak, néha nem árt levenni a gépet és csak úgy meglengetni a levegőben exponálás közben, ki tudja, mi sül ki belőle. Egy számomra kedves képem Budapestről pont így készült, akár egy átmulatott éjszaka után való hazatérést is ábrázolhatna.
További tippek: ki lehet próbálni a fekete-fehér változatot is, elegáns hangulatot kölcsönöz a fotónak.
Vagy hosszú záridő helyett épp egy szokásosnál kicsivel hosszabbat, hogy épp mozduljon be a téma: mozgalmas, dinamikus végeredményt kapunk.
Az alábbi fotó pedig kompakttal készült, zuhogó esőben tartottam hazafelé és megláttam a vizesen fénylő, tükröződő aszfaltban rejlő lehetőségeket. A gépet egy trafódobozra raktam, a kabátról lecsatolt csuklyámat tartottam felé és imádkoztam, hogy jöjjön egy autó, mielőtt az egész várost elnyeli az özönvíz.