A gyerek az hálás téma. Duci gyerek, maszatos gyerek, nevető gyerek, sírós gyerek, mély szegénységben élő gyerek, királykisasszony gyerek, kerek gyerek, szögletes gyerek. Bárhogy is fotózzuk őket, mindig megtöltik a képet élettel, huncutsággal vagy valami váratlannal. Node, mi van azokkal a gyerekekkel, akik nem fértek bele a családi albumba és akikkel nem találkoztak még az utazó fotósok sem? Akik, nem Kambodzsa és India utcáin vagy egy cigány telepen szaladgálnak mezítláb, díjesőt szerezve ezzel a dokumentaristáknak?
Ezek a gyerekek azok, akiket egy hétköznapi ember, fotós, sohasem láthat, hiszen gyermekotthonban nevelkednek, távol a szüleiktől és mindenkitől. Igen, nekik bizony vannak szüleik, nagy részük nem árva, csak épp pénz vagy lehetőség nincs az otthoni étkeztetésükre, ellátásukra...
Ezeket a gyerekeket látogatom én is, az Otthontalanokkal az Otthontalanokért szervezet önkénteseivel egyetemben. Ilyenkor nem történik semmi rendhagyó, csak gyurmázunk, rajzolunk, fogócskázunk és beszélgetünk. Ők örülnek nekünk, mi örülünk nekik. Otthontalan segítőink között akad olyan, aki maga is gyermekotthonban nevelkedett, például M., aki a 7-es buszon nekem akarta adni a sokat látott mobiltelefonját, mert az enyém lemerült. Ez csak egy kis kitérő ahhoz, miért érdemes ezt csinálni. Gondolom érthető, hogy nem az ingyen telefonért. :)
Hogy, hogy jön ez az Indafotóhoz?
Rácsodálkozva arra, hogy ahhoz, hogy egy gyereknek esélye legyen egészséges, boldog felnőtté válni nem kell más, mint figyelem és szeretet, valaki kitalálta a projektben, hogy csináljunk fotókiállítást. Egy olyan napot, amikor minden róluk szól, amikor tudunk egyénileg is figyelni rájuk. Mivel én vagyok az egyetlen a csapatban, aki valamennyire fotózik, valaki rám mutatott, hogy na majd az Eszter. Én viszont azt gondoltam, pici vagyok egyedül ehhez az egészhez. Ráadásul még én is kevéssé ismerem őket ahhoz pár alkalom után, hogy a bizalmukba fogadjanak és hitelesen, oldottan meg tudjam örökíteni őket.
Nos a lényeg a lényeg, segítsetek Nekem! Ha ti is bírjátok a gyerekeket és úgy gondoljátok, hogy az otthontalanok között is lehet kimondottan jó arcokat találni, akkor jelentkezzetek!
Olyan gondolkodó fotósokat keresünk, akik nem beállított műmosolyt akarnak fagyasztani a gyerekek arcára, és a dokumentálásnál is vadabb ötleteik vannak. Ez nem sok, de nem is kevés, hiszen ehhez hozzátartozik még az is, hogy meg kell állnia a fotósnak az ismerkedési periódusban a keresőn keresztül figyelni áldozatait. De nem is olyan nehéz ez, ha ez alatt a pár hónapos periódus alatt, ami háromhetenkénti játszós-vidámkodós otthonlátogatást jelent, gondolatban már el lehet kezdeni „lövöldözni”, a gyerekekkel együtt tervezgetni a koncepciót. Maguktól kialakulnak szépen a kis csapatok, egy fotósra körülbelül 3-4 gyerek jut majd és mindennek a kiteljesedése egy rendhagyó játszós fotózós nap lesz a legvégén...vagyis nem, a legvége, ne feledjük, egy komoly KIÁLLÍTÁS lesz!
Röviden összefoglalva, ha rendelkezel határozott és egyéni látásmóddal és komolyan érdekelnek a gyerekek, akkor köztünk a helyed.
Komoly elköteleződés szükséges, ez egy hosszú projekt, a kiállítás csak jutalom a végén!
Részletek itt: http://www.facebook.com/Hajlektalanokkal
E-mail a jelentkezéshez: 3h.projekt@gmail.com
(A kép csak illusztráció, én készítettem, de nem a foglalkozások keretein belül készült.)
