Nem felejtettük el.

pdave a legtöbbünkkel ellentétben délkelet felé vette az irányt és rögtön két balkáni körút fotótermésével gazdagítja a blogot, valamint a legutóbbi út leírásával járul hozzá az útikalauz rovathoz. A videókkal, linkekkel gazdagított útleírás élvezetes olvasmány, a fotók pedig a "húazta.." és a "najólvanhaggyálmár" tengely mentén mozognak. Kalandra fel, következzen pdave balkáni útikalauz posztja!

Első nap rögtön azzal kezdődött, hogy otthon hagytam az útlevelemet, így személyivel vágtam neki a nyaralásnak, remélve, hogy átengednek mindenhol. Szerencsére nem volt gond ezzel. Szerbián keresztül utaztunk Montenegróba. Nem volt egyszerű az átutazás, iszonyatos mennyiségű kamion volt, aki erre utazik, annak érdemesebb éjszaka utaznia.
Kb 9 óra utazás után megérkeztünk Zabljakba, elfoglaltuk a szállást, megnéztük, hátha jó lesz a naplemente (nem volt az), aztán rákészültünk a másnapi túrára.
Kb 11 km-es túrát tettünk a Durmitori nemzeti park területén. Alapvetően nagyon jól jelzettek a turistautak, viszont nem fedik a valóságot, pl  a térképen lovas útnak jelült út náluk olyan, amit alig veszel észre, alig van kitaposva, néhol sziklás részeken halad át ahol még gyalog is nehezen mész, stb, míg pl a Dolomitokban rendes széles a turistaút, a megfelelő helyeken drótkötéllel biztosítva. Bár aztán Albániában volt a legjobb: egy kőre felfestették, hogy itt jobbra kell felmenni a 2535 m magas csúcshoz, ami 6 km-re van. Ennyi :D
Itt találhatóak a „gyűrt” hegyek, ez önmagában nagyon jó fotótéma, de maga a nemzeti park is nagyon szép.

pdave: Gyűrt hegyek

(Mint a képen is látszik júniusban még igen sok hófolt akad, ezt érdemes figyelembe venni a túrázás előtt! Fotós szempontból is kihívás, mivel a hófoltok miatt könnyen alul- vagy túlexponált lehet a kép, aszerint, hogy milyen fénymérés van beállítva a gépen. De utólag is van lehetőség a javításra: fél alexpó, illetve a highlihts csúszka segítségével is tudunk korrigálni).
Másnap elkirándultunk a Tara kanyonhoz, idén végre megtaláltuk a kilátópontot, elég félelmetes volt, a lábunk alatt 1000 méterrel a folyóval... Itt sajnos elég lapos fények voltak, de ettől függetlenül is pazar látvány volt. Itt érdemes teleobjektívet használni, mivel olyan nagy a mélység, hogy széleslátószögű objektívvel készített képen egyszerűen nem látszik rendesen a monumentalitása a helynek.

pdave: Tara kanyon

Ezután lementünk a folyóhoz, egy murvás erdei úton, majd konstatáltuk, hogy a hegyi folyók még mindig sokkal látványosabbak messziről :) Palacsintáztunk egyet a felföldön (ahol tavaly is voltunk), ismét nagyon finom volt. Este végre megcsináltuk a szerpentines hosszú záridős képet, amit már régóta terveztünk:

pdave: Visszafordító #1

Este is érdemes fotózni, a nemzeti park területén kevés település van, Zabljaktól (a terület központja) eltávolodva csodálatos látványban lehet részünk, ha feltekintünk az égboltra. Mi nem készítettünk csillagjárós képeket, de a helyszín adott, ha valakinek van kedve sokáig fennmaradni ☺
Másnap a Piva kanyon volt a cél, a felduzzasztott tó felé vezető útról gyönyörű kilátás nyílt:

pdave: Piva kanyon #2

Maga a kanyon szép, de rövid, a bosnyák határon nem keltünk át, mert odaát már nem volt olyan látványos a kanyon. Este lementünk egy tóhoz, ami idén szerencsére nem volt kiszáradva.
Ismét megtanultuk, hogy a távolság mindig csalóka :) kb 80 m szintkülönbség, 20 perc séta, pedig ott volt alattunk, egy köpésre.. :)

pdave: Valovito jezero

Másnap elindultunk az albán-montenegrói határ felé, az ország délkeleti csücskébe, pár óra utazás után már kezdett előbukkani néhol az albán alpok:

pdave: .

Itt nem találtuk azt a helyet, amit korábban kinéztünk, ezért úgy döntöttünk, hogy átlépünk ismét Albániába. Ahogy átértünk a határon, 3m után véget ért az aszfalt :) hogy aztán kicsit később egy új útban folytatódjon, ami egy zsákfaluhoz vezetett. Volt egy út, ami levezetett a Skodrai-tóhoz, de az kb 50-60 km  hegyi földút, ami a tavalyi albán hegyi utak után nem tűnt biztatónak. De azért rákanyarodtunk, egyszer élünk felkiáltással :)
Nem bántuk meg (max az autó :), ez volt az utazás egyik legszebb része. Érintetlen, vadregényes kanyon, néhol folyómederhez hasonlító utakkal, ami szerencsére csak az első részen volt jellemző, később már az űrsebességnek tűnő 30-35 km per órás sebességet is tudtuk tartani :)

pdave: Albán főút a hegyekben

Gyönyörű szerpentin vezetett át rajta, ha egyszer leaszfaltozzák, benne lesz a top hegyi utakban Európában, az biztos.

Estére értünk le, nagy nehezen találtunk egy szállodát, kőkemény 20 euró volt két főre :) Szokás szerint 5kor a müezzin ébresztett, majd reggel az útépítés :) De ennyiért ugyebár ne panaszkodjon az ember :) Lementünk a tengerpartra fürdeni, ahol tavaly is voltunk, majd ebéd után megcéloztuk a Skodrai tavat.
A tó mellett vezető út nagyon szép, pazar kilátás nyílik a tóra, kb az út felétől.

Itt is fürödtünk egyet, majd átvittek csónakkal egy kis szigetre, ahol volt egy nagyon szép kis templom, amit sajnos/szerencsére felújítottak. Ez egyébként mindenhol jellemző volt Montenegróban, kitáblázva a 10-15 századi templomok, és mindegyik olyan, mintha új lenne. Ez állagmegóvás szempontjából dícséretes, fotózás szempontjából viszont nem annyira ☺.  Itt már látszott, hogy ma végre jó felhők lesznek. Útközben gyors látogatást tettünk egy pékségben, majd elindultunk a Lovcen-csúcs felé vezető szerpentinen. Na ez volt a másik nagyon komoly hely:

pdave: Kotor

Hihetetlen panoráma van innen, ezt egyszer látnia kell mindenkinek. A szerpentinből nyílt az út a csúcs (1570 m) felé. Felszaladtunk, de már zárva volt. A parkolóból láttunk néhány kivilágított nagyobb épületet, rápróbáltunk, hátha szállás, szerencsére bejött :) Egy faházat tudtunk kivenni a nemzeti park közepén, nagyon szép helyen volt.
Másnap felmentünk a kilátóba, ahol kiderült, hogy a kilátó és a Kotori-öböl között van egy hegy :D. Ettől függetlenül szép volt a kilátás, megéri felmenni, körpanoráma nyílik a környékre, tiszta idő esetén nagyon messze ellátni.
Megnéztük Perast városát is, ez egy kis település az öbölmenti út közepén, nagyon hangulatos hely, ahonnan kitiltották az autókat, így nyugodtan sétálhatunk, fotózhatunk kedvünkre – van mit.

pdave: Perast #3

Felmentünk a templomtoronyba, ahonnan szép kilátás nyílt az öbölre, és a városkára. Amúgy furcsa volt (és ez is többnyire jellemző volt), hogy nincs kiírva, hogy itt van egy ilyen turista látványosság. Ha nem megyek oda, és nem kukkantok be, akkor sose derül ki, hogy van egy kilátó a város közepén.
Városnézés után megcéloztuk Szarajevót, majd rábíztuk magunkat a navira. Bár ne tettük volna... Át akart vinni minket a zöld határon, ami kb egy óránkba került, akkora kerülő volt ( a telefonomon lévő navi szintén erre akart menni...)
Miután átléptük a határt, a navi szerint még mindig Horvátországban voltunk, kb 10-15 km-en át :)
Nagyon érdekes volt, hogy Szarajevóig alig volt település, benzinkút, szálloda, bármi. Gyakorlatilag mintha az ország déli, délkeleti részében senki nem lakna... Szarajevó előtt akartunk megszállni, de összesen egy szálloda volt, de akkor még azt hittük, lesz később is...
Szarajevót gyakorlatilag teljesen felújították, csak néhány házon látszottak golyónyomok, viszont sok volt a modern épület. Megnéztük a belvárost, kicsi, de szép rész, igazi egyveleg, négyféle vallás/kultúra nyomai fedezhetőek fel az óvárosban.

pdave: .

Hazafele az odaút ellentéte volt, Tuzla után kb 100-150 km-n keresztül gyakorlatilag végig lakott településen haladtunk. Végül sikerült kilencre hazaérni, bár Szarajevóban ismét eltévedtünk, mert a navigáció megint elvitt minket egy jó kis kerülőre... Bosznia nem kedvence a naviknak/online térképeknek, még a Google Maps sem tud tervezni Budapest-Szarajevó útvonalat.
Összességében ismét egy nagy élménnyel, sok képpel gazdagodtunk. Mindenkinek csak ajánlani tudom Montenegrót, Albániát, az egész Balkánt.

Idei képek

Tavalyi képek

Megérkeztek az augusztusi háttérképek! Csemegézzetek belőlük. A poszt végén megtaláljátok a júliusi toplistát is - megmutatjuk melyik fotót szerették leginkább júliusban.

Balp

Letöltés: 4:3 16:9

Balu75

Letöltés: 4:3 16:9

Balla Béla

Letöltés: 4:3 16:9

King09

Letöltés: 640

King09 

Letöltés: 4:3 16:9

Kisklau

Letöltés: 4:3 16:9

 Kisklau

Letöltés: 4:3 16:9

miki3d

Letöltés: 4:3 16:9

nmb

Letöltés: 4:3 16:9

Pabermann

Letöltés: 4:3 16:9

Puffancs

Letöltés: 4:3 16:9

Szapetr

Letöltés: 4:3 16:9

Tourista

Letöltés: 4:3 16:9

Wyx

Letöltés: 4:3 16:9

Zsozsu

Letöltés: 4:3 16:9

Júliusi toplista

Alighanem a szeptemberi már nem betűrendben lesz :)

Küldj be te is háttérképet! Útmutató a beküldéshez! 

http://indafoto.hu/gyujtemenyek/indafoto_hatterkepek_szeptember

Fotóséta Mos Eisley belvárosában, Zöldbácsival...

Hajnali három óra nem rendkívüli időpont, kivéve, ha akkor kell felkelni... Nem szoktam az ilyen tempót, fél hét előtt még a szomszéd zavaró csapkodása sem ugraszt ki az ágyból. Most meg ez már a harmadik hajnali ébredés a héten, pedig elvileg pihenni jöttünk ide. A busz viszont már türelmetlenül vár, hogy elfuvarozzon minket a sivatagba. Zöldbácsi, az idegenvezető, úgy nyomja a sódert, mintha a tegnap még el sem múlt volna. Én meg még igen élénken emlékszem a tetőtől, talpig zöldbe öltözött emberre, amint késő délután jól leteremtett, mert életemben először próbáltam meg egy dromedár hátára felkapaszkodni. Ráadásul, mint az utóbb kiderült, teljesen szabályosan.

De sebaj, ez egy új nap, új kalanddal. Egyébként is, ahogy Zöldbácsi mondja: – Maguk fizettek érte, hogy itt legyenek, akkor ne panaszkodjanak, hogy korán van! – és a fenébe is, ráadásul igaza van! Jóval frissebbek vagyunk a Napnál, ami még csak az út felénél kezd feltűnni az Atlasz hegység felett, hogy bevilágítsa a kilométerekre elterülő fagyos sósivatagot. Néhány órával később, Chebikánál (nem járt erre Chewbacca véletlenül?) terepjáróba szállunk át, mert a sivatagot egy busz már megjárta, de az jól meg is járta. Az ócska Ikarus időtlen mementóként éktelenkedik már több, mint 20 éve a sóban rekedve. Új járművünk vezetője barátságos helybéli, de a saját nyelvén kívül, nem nagyon beszél mást. Mozdulatai annál beszédesebbek. Éppen 130 körüli tempóval száguldunk a Párizs-Dakar egyik homokba taposott raliútvonalán, amikor a terepjáró élesen balra kanyarodik a dombok irányába.

A sofőr nem lassít, miközben az emelkedő irtózatos tempóban közeledik. Amúgy alacsony homokdombocska, nagyjából mint a városligeti Királydomb. – Ez most mit csinál? – kérdem magamban a többiekre nézve, akik hasonlóan értetlenkedő arcot vágnak. A Land Cruiser fittyet hányva aggódó tekintetünkre, nekiiramodik a közel 25%-os emelkedőnek, majd a tetejére érve az orrát azonnal a föld irányába löki, hogy minket hátsó utasokat a súlytalanság érzésével jutalmazzon meg egy ezredmásodperc erejéig. Még fel sem ocsúdunk a földet érés aranyeret-próbáló élményéből, amikor a vezető már célba is veszi a legközelebbi, 60 fokos szögben meredező homokbuckát. – Na ne! – nyögjük mind a hatan, szinte egyszerre, miközben a sofőr hátrafordulva ránkvigyorog foghíjas mosolyával. – Ez a vég! – gondoljuk mindahányan, ahogy a Toyota az utolsó métereket gyűri maga alá – Innen koporsóban visznek haza! Miközben életük jobb jelenetei egy hollywoodi trailer pörgésével vonulnak el lelki szemeink előtt, elképzeljük, amint a bucka túloldalán repülünk lefelé egy végzetes zuhanással...

Az autó a rézsű tetejéhez érve, hirtelen megtorpan. A sofőr, még az előbbinél is kajánabb grimasszal az arcán hátrafordul és rükvercbe kapcsolva, kényelmesen visszacsorog az immár lejtővé szelídült emelkedőn. Most egy kis éledezési szünet következik, a megrázkódtatások kiheverésére. Az utastérből előkászálódva, cipőinket lerúgva élvezzük a száraz, langyos homok simogatását. A sivatag így áprilisban, kifejezetten barátságos hely! Körülöttük mindenütt csak homok, dombok, homok, Mos Eisley, homok... Egy pillanat! – Ott a Csillagok háborúja díszlete! – kiáltanak fel és mutogatnak többen is a völgybe leszaladó keréknyomokon túl felsejlő kupolák irányába. Zöldbácsi, mint mindig, elsőként ér a helyszínre és már nyomja is a szokásos monológját: – Tesókáim siessünk, 5 perc múlva találkozunk az autóknál! Na persze! Itt állok a szentélyben és csak 5 percem van! Hirtelen eszembe jut '79 nyara, amikor az augusztus végi éjszakán, este tízkor álltunk sorban édesapámmal, a Corvin-közben, hogy jegyet kapjunk a bemutatóra. – Nekem innen sok, szép kép kell! – határozom el gyorsan és már neki is lódulok fotózni. A fény mennyiségére nem lehet panasz. De annál inkább gondot jelent a rengeteg világos színű homok ami becsapja a fénymérőt és a meredeken beeső sugarak, amik megkeményítik a kontrasztot. És az a tömeg! Persze, nem a rohamosztagosok, Jawak, Jedik és coréliai kereskedők mindent elburjánzó csapataira gondolok, hanem a már távozó nézelődőkre, a saját csoportunkra és az éppen megérkező lengyel motorosokra. Nincs is annál rombolóbb az illúzióra, mint mikor egy kegyhelyről készült képen a helyszínt ellepik a cudar színekben pompázó bámészkodók! Pár kattintás után rájövök, hogy ez így nem lesz jó. Megvárom hát, hogy körülöttem kiürüljön minden és végre kettesben maradhassak... Mivel is?

– De hiszen, ez itt Mos Eisley belvárosa, ahonnan Luke és Han oly' sietve távoztak! – még a 30 fokos melegben is kiráz a hideg a gondolatra, hogy filmtörténelmi homokot taposok. Ekkor már ráérősebben folytatom a képek készítését. Élvezem, hogy végre az üres tereket fotózhatom. – Egyedül, Mos Eisley-ban... Ez már valami! – Elégedett elmélyülésemből Zöldbácsi keresetlen szavai szakítanak ki hirtelen. – Tesókám, hagyjunk itt neked vizet és élelmet a letelepedéshez, vagy jössz velünk tovább? – kérdezi viccesen, de abban a pillanatban eléggé komolynak tűnik a dolog, hogy akár ott is maradhatok egyedül, egy fikcionális űrkikötőben. Végül is velük tartottam, hiszen akárhogyan is vesszük, Mos Eisley a valóságban mégiscsak a sivatag mélyén van! Én meg nem vagyok az a kifejezett buckalakó-alkat...

Köszönöm szépen wyx a sztorit!

Sztorik Indafotósoktól, felhívás... Bővebben >>>

Kacsafarkú Szender (Macroglossum Stellatarum)

Akartam írni valami jó kis bejegyzést mert már régóta nem írtam, de semmi érdekes nem jutott eszembe nyár,meleg,punnyadás így, maradt egy klasszikus nyári fotótéma, pillangók, lepkék.....válogatás.

"A mai kor lepkésze háló helyett fényképezőgéppel fut erdőn-mezőn  a pillangók nyomában, és nem gombostűre tűzi azokat, hanem memóriakártyára menti."

A fotók mellett megpróbálom beazonosítani és odaírni a neveket is hátha valakit érdekel, egy kis segítséget ITT is találhattok.

bukkig:Kiszorítósdi/ Sakktáblalepke (Melanargia Galathea)

sappeni: Lobélián (Argynnis paphia)

Célszerű hosszabb gyújtótávolságú teleobjektívet használni, azzal messzebbről, kisebb zavarással tudunk fotózni. Kerüljük a rikító öltözéket a gyors mozgást, és vigyázzunk, hogy ne vessünk árnyékot. Választhatunk, hogy a felvételt kisebb vagy nagyobb mélységélességgel készítsük el, de ha a lepke szeme látszik a fotón, az legyen mindig éles.

Cat-rin: Fecskefarkú lepke (Papilio Machaon)

lamerle: Nappali pávaszem (Inachis io)

api41: Napozó Nagy gyöngyházlepke (Argynnis paphia)

A pillangókat szép környezetben, nyugodt háttér előtt fotózzuk, a "modell" legyen szép, egészséges és ép szárnyú, lehangoló látvány egy sérült, szakadt lepke, hisz épp a gyönyörű színeik és formáik miatt fotózzuk őket.

James Cage: Animals by James Cage12 (Papilio Machaon)

DeCcArd: Azúrkék hangyaboglárka (Maculinea arion Ligurica)

A legalkalmasabb időpontok a hajnali órák, amikor még dermedt állapotban van a lepkénk vagy a délelőtti órák amikor még éhes, ezért hosszabb időt tőlt el a virágon. Száraz, csapadékmentes időszakban a lepkék gyakran gyűlnek össze nedves helyeken, pocsolya iszapos szélén vagy rothadt gyümölcsön és (gyakran állati ürüléken is), ilyenkor remek csoportkép készíthető róluk.

bernadettszalai: Boglárkák (mezei boglárka/Polyommatus Dorylas)

nmb: Pillangókisasszony (mezei boglárka/Polyommatus Dorylas)

pol-lines: Szeptember végén (bogáncslepke/ Vanessa Cardui)

Rengeteg szép fotót találtam, mindet lehetetlenség kiemelni, de egy albumot mindenképpen szeretnék.

api41 pillangós albumát ITT nézhetitek meg

Ha sikerült kedvet csinálnom a lepke hajkurászáshoz és fotózáshoz akkor szaporítsátok a gyűjteményemet, tegyétek bele fotóitokat!

További jó nyaralást kívánok Indások!