Koppenhágában rengeteg látnivaló van. Kicsinek és nagynak egyaránt hatalmas élmény Európa legrégebbi és minden bizonnyal legszebb vidámparkja, a Tivoli, a mérhetetlen luxust és bohém kisboltokat felvonultató Stroget, a kihagyhatatlan hajós városnézés és még sorolhatnám. Egy napot viszont érdemes rászánni a régióban páratlan gazdag és érdekes gyűjteményt bemutató Ny Carlsberg Glyptotek néven futó szépművészeti múzeumra.
A Carlsberg név ismerős lehet a sör kedvelőinek. Carl Jacobsen második generációs sörfőzőként 1871-ben alapította a Ny Carlsberg sörgyárat, ahol a ma is ismert sörfajtákat állítják elő. Jacobsen igen művelt ember volt, sokat utazott Európában és befolyásolták a korabeli művészek és az antik világ kincsei egyaránt. A sörbirodalom bevételeinek jelentős részét egy alapítványba fektette, amelynek mindenkori feladata a művészet és kultúra elősegítése. Az alapítvány központi részét képezi a sörfőzdéről elnevezett, Ny Carlsberg Glyptotek nevet kapó múzeum, amelyet Jacobsen 1906-ban adott át a nyilvánosságnak. Az épület száz évvel később egy új szárnnyal bővült, amelyet a világhírű dán építész, Henning Larsen tervezett.

A múzeumban a legősibb mediterrán kultúráktól a krétai, görög, etruszk és római korokig ívelő rendkívűl gazdag szoborgyűjtemény található. Jelentős az egyiptomi gyűjtemény is, de a Glyptotek legalább annyira híres a Franciaországon kívül található legbővebb impresszionista és posztimpresszionista festmény- és szoborgyűjteményéről. Monet, Degas, Gaugain, Rousseau, van Gogh, Cézanne, Rodin - a felsorolást estig folytathatnám és nem fogynék ki a legnagyobb művésznevekből. Egyedülálló a kis balerinákat ábrázoló Degas szoborkollekció - Jacobsen a félkész szobrokat is felvásárolta, ezáltal remek lehetőséget teremtve az utókornak az alkotófolyamat tanulmányozására.

Fotózás

A Glyptoteket mintha a Jóisten is fotózásra teremtette volna. A falakat élénk színekre festették, amelyek előtt remekül mutatnak a márvány, alabástrom és obszidián szobrok. A bőséges fény kerek tetőablakokon ömlik be a termekbe, a kupolákat diszkrét stukkóval díszítették. A modern szárny pedig - ahol a francia festők tanyáznak - önmagában is megér egy fotós látogatást. Az előtérben egy laza Rodin szobor ácsorog (beljebb van még bőven), a hatalmas ablakokon beáramló fény bármelyik napszakban remek fotótémát biztosít. Itt is végig 30/1.4 objektívet és sima UV-szűrőt használtam. Helyenként gond nélkül fotóztam f/8 és elfogadható záridő mellett, de a tág rekeszes bokeh sem okozott gondot. A múzeum a nyári vasárnap ellenére sem volt túlzsúfolt, a rengeteg teremben nem jelent gondot egymás kerülgetése.

Hasznos információk

A múzeum közvetlenül a Tivoli mellett fekszik és a központból vagy a vasútállomástól indulva is percek alatt elérhető. A belépő 100 korona, de vasárnap ingyenes a belépés. Hétfőn zárva és a többi napon is nagyon korán (17 órakor) zárnak és naponta csak hat órát tartanak nyitva. Ez a hat óra épphogy elég a gyűjtemény megtekintéséhez, ha nem időzünk túlzottan sokat a hellén vázák és egyiptomi szarkofágok elbűvölő társaságában.
http://www.glyptoteket.com/

Az nem vitás, hogy Koppenhágát nem szabad kihagyni egy északi utazás során. Skandinávia legnépesebb és kegkontinentálisabb városa igazi világváros, ugyanakkor helyenként olyan, mintha egy Andersen-mesébe csöppentünk volna. Ez a két bejegyzés két fontos és látványos múzeumba kalauzolja el az olvasókat, ahol olyan változatos kincseket talál az utazó, mint Rodin-szobrokat, dán koronaékszereket és Henning Larsen keze nyomát. Mindkét hely kívül-belül remek fotólehetőségeket biztosít.

Rosenborg sziluettje

Rosenborg Slot

Ez az északi reneszánsz-barokk ékszeresdoboz a város központjához igen közel, egy gyönyörű park közepén fekszik. A parkból és a három emelet ablakaiból remek kilátás nyílik a dán királyi testőrség kaszárnyájára és gyakorlatozó udvarára, ahol napközben szertartásos medvekucsmás és harciasabb gyakorlós testőrök gyakorolják a menetelést és a puskapörgetést.

Elefántcsontból faragott miniatűr makett a kastélyról

Rosenborgot a Mátyás királyéhoz hasonló népszerűségnek örvendő, legendás király, IV. Keresztyén építtette és nagyon sok helyen megfigyelhető jellegzetes névjegye, a stilizált és lényegretörő C4 szignum. Rosenborg csak párszor és ideiglenesen szolgált királyi rezidenciácul, például amikor a régi királyi palota leégett. A kastélyt az évszázadok során teletömték mindazokkal a bútorokkal, dísz- és használati tárgyakkal, amelyet a királyi család és az arisztokrácia krémje használtak. Mindegyik teremnek megvan a rendeltetése és saját stílusa, a barokktól az újabb generációk neoklasszicista ízléséig, az viszont közös bennük, hogy egyformán pompásak és fényűzőek. A látogatónak az a benyomása, hogy szándékosan úgy rendezték be, hogy az ember szinte elszédüljön a sok kincstől: a termekből sok kis kamra nyílik, amelyekben valósággal halmokban áll a meisseni és holland porcelán, a velencei üveg, az elefántcsontból és borostyánból készült műtárgyak. Mivel a kastély meglehetősen kicsi, az élmény mégsem lesz túl fojtogató.

Az épület pincéjében rendezték be a tulajdonképpeni kincstárat, ahol a díszfegyver- és dísztárgygyűjteményen kívül a koronaékszereket is őrzik. Bemenet érdemes megfigyelni a fél méter vastag páncélajtót! A félhomályban elősejlő gyémántok és drágakövek látványa lenyűgöző és mivel rengeteg kincset helyeztek el viszonylag kis térben, a hatás még erősebb lesz. 

Fotózás

A fotókhoz a Sigma 30/1.4 objektívet használtam, ISO400-800 mellett. Megpróbáltam f2.8 körül maradni, hogy ne legyen túl lágy a fotó, de a legsötétebb kamrákban jól jött az 1.8-1.4 is. Szinte soha nem kellett a reciprok szabályt megszegnem, általában az 1/60-1/200 záridő elegendő volt. A félhomályban, halogén lámpák mellett a színegyensúly trükkös lehet, de RAW-ban fotózva könnyű helyrepofozni, ezért a gépen nem is foglalkoztam ilyen beállításokkal. Vakut, bár nem tilos, egyáltalán nem használtam - nem szeretem beltérben az erős vakufényt, diffúzorom pedig nem volt.
Sötét, félhomályos helyen egy nagyon hasznos segítség az alulexponálás. Minél világosabb helyen vagyunk, annál inkább fölé, sötét helyen pedig alá kell exponálni a felvételt, hogy a fényképezőgép beépített fénymérőjét - amely világosban sötétítene, sötétben pedig világosítana a képen - ellensúlyozzuk. Így lesz a hatás természetes. Ez a módszer különösen akkor jó, amikor egy sötét teremben egyenként megvilágított tárgyakat fotózok. Erős alexpó (1-, -2 EV) esetén a fotó szépen vissza fogja adni a tényleges látványt, ráadásul megúszom a bemozdulósan hosszú záridőket is. Tiszta haszon!
A fotókon látható összes műtárgyat üvegen keresztül fotóztam. Ilyenkor hasznos lehet egy polárszűrő, a tükröződéseket elkerülendő, de egy polár a sötét beltérben akkora hátrány, hogy nem is jöhetett szóba a használata. Igyekeztem úgy helyezkedni, hogy ne lássék zavaró tükröződés, néhol pedig beépítettem a kompozícióba az üveg csillogását.
Igazán csak a gyémántos ékszerek fotóival nem vagyok elégedett, ezeket immár ötödik éve próbálom sikertelenül lefényképezni úgy, hogy visszaadjam a varázslatos tündöklést. Igaz, ez a profi gyémánt termékfotókra is érvényes, amelyeket végiglapozgattam. Lehet, hogy ezeket a drágaköves csodákat élőben kell látni.
Érdemes a parkba is kimenni és kedvező fények mellett megörökíteni a szép épületet, ahogy a vizesárokban tükröződik. A dánok előszeretettel használják a kastélyparkot piknikezésre, napozásra, találkozóhelynek, fesztelen hangulatú hely.

További gyűjtemények az Indafotón
Most látom, hogy nagyon elmerültem a részletekben, amit önmagában nem bánok, de nem igazán sikerül egészében bemutatni ezt a varázslatos kastélyt. Szerencsére jörgenmorgoff és ajpekfoto előrelátóbbak voltak és jóval informatívabb fotókkal gazdagították a gyűjteményt, előbbi ráadásul a cuki marcona őröket sem felejtette el megörökíteni. Az ő fotóikat itt nézhetitek meg:

jörgenmorgoff albuma

ajpekfotó albuma

Hasznos információk

Közlekedés: Budapestről Koppenhágába jelenleg a Norwegian üzemeltet közvetlen járatot, illetve a Wizz Air a szomszédos országban fekvő, ám Koppenhágától csak 55 kilométerre található Malmö-Sturup reptérre visz, ahonnan jó transzferlehetőség van a dán fővárosba. Egyszeri átszállással több európai légitársasággal is el lehet jutni Koppenhágába (Lufthansa, Austrian Airlines, Czech Airlines, Air Berlin)
Szállás: Augusztusban 60 eurónál kezdődik egy kétágyas szoba/éj, közös fürdőszobával, ám központi helyen.
Belépő: Rosenborg Slot 80 DKK, fotójegy 20 DKK. A jegy egyaránt érvényes a kastélyban és a kincstárban, fotózni mindkét helyen szabad.
Árfekvés: Koppenhága az egyik legdrágább európai főváros, egy egyszerű éttermi/bisztró vacsora (főétel, alkohlmentes itallal) 200DKK alatt nehezen úszható meg, de a belvárosban találni fix áras, svédasztalos éttermeket és gyorsbüféket is, mindenki megleli a neki tetsző alternatívát. Koppenhágában található a világ legjobb éttermének többször kikiáltott NOMA is.

Jól eltűntem, nevezetesen én is nyaraltam. Szokás szerint nem született túl emlékezetes fotó a nyári utazgatás során, de a nyaralás nem is arról szól, hogy az Év Fotóját lőjük a portfóliónkba. A nyaralási fotóimnál arra törekszem, hogy a lehető legjobb minőséget hozzam ki az adott helyzetből. Ugye kiránduláskor nem lehet a családot kirángatni hajnali fél négykor azzal, hogy különben lekésnénk a jó fényeket. Gyakran kell délben, napközben fotózni, az időjárás is olyan, amilyen. Viszont komponálni gyenge fényekben is lehet, és ilyenkor remekül lehet gyakorolni a témaválasztást és a fejben, szemben történő szelektálást - csak akkor lenyomni a gombot, ha jó eséllyel lesz "keeper", azaz megtartani való a felvétel.
Ebben a bejegyzésben a kiválogatott képek alá írok egy-egy rövid indoklást, hogy miért tartom pont ezt a fotót érdekesnek és követendőnek a kategóriában.

t-adam: Pipacs

A lehető legklasszikusabb pipacsfotó (persze bármelyik mezei virágra érvényes elvekkel): az ellenfény szépen átsüt a szirmokon, a rövid élességtartomány pont annyira mossa el a hátteret, hogy sejthető, de ne zavaró legyen a környezet. A kis pipacsbimbók kellemes mintát alkotnak a háttérben. A késő délutáni fény szép aranyszínezettel jutalmazza meg a jókor, jó helyen lévő fotóst. Külön tetszik, hogy jelen van a világos (de nem kiégett) égbolt, ez meleg, vidám, világos nyári hangulatot ad a fotónak.

t-adam: A természet igazgyöngye

Ilyen cseppes fotót nagy nyári zuhék után lehet készíteni (a stréberek kis spray-flakonokban vihetik magukkal a vizet a parkba), t-adam pedig remekül helyezkedett az ellenfény irányába, hiszen így a fény átragyog a cseppeken és plasztikussá teszi őket, ellenkező esetben a cseppek beleolvadnak a zöld lapiba és alig látni őket. Külön kalaplengetés az élességért, nekem ezidáig nem volt türelmem ilyen szépen kiexponálni a kis gyöngyöket.

Angelo: P1130134

Itt erős színbeavatkozást sejtek, de mindenképpen a fotó előnyére vált. Kacsát, récét fotózni iszonyúan nehéz, hiszen szinte mindig unalmas klisékbe fullad a kép, de itt a szinte sziluettszerű alak és a tollakon kontúrként kirajzolódó fény még ezt a közönséges témát is különlegessé teszi. Legjobb, hogy szembe úszik velünk a madár, alacsony perspektívából készülhetett a felvétel. A sima víz, mint az olaj simul a madár köré és a naplemente vörös izzása a hullámokon biztosan nem hamisítvány.

szusi: Sugarak a kertemben

Ehhez nem is kellene írni semmit, annyira egyértelmű egy pillantásra is, hogy miért jó ez a fotó. A beragyogó fény aranyporral hinti be a helyet, a terjedelmes lombok alatt diszkréten meghúzódó napernyő finoman jelképezi az ember és a természet harmóniáját. Igazi hangulatfotó, ahol harsány eszközök nélkül sikerül ábrázolni a finom, lustulós nyári délutánok érzését. Dicséretes, hogy szusi nem félt, hogy itt-ott "kiég" a fotó, a pixelvadászat helyett inkább beengedte a napfényt a fotóba!

bukkig: Viharvert fa nyara

Ezen a fotón szívesen láttam volna a polárszűrő erősebb nyomait, nyert volna rajta az égbolt és a gyönyörű bodros hasú fellegek. De így is nagyon kellemes tájkép, jellegzetes magyar tájról. Igazi idill, virágos rét, öreg fák, aki ilyen helyen jár, emlékezzen erre a fotóra. Szépen kanyarodik az ösvény és a fény igazán szépen a fotós mögött volt, ezáltal mélykék az ég és a kontrasztok, színek a helyükre kerültek.

nmb: Napvégi pipacsok

Szintén klasszikus sziluettfotó, amely a pipacsokhoz különösen jól illik, hiszen a sziluett jól kiemeli a jellezetes bimbókat, mákfejeket és itt-ott egy bőszoknyájú pipacsvirág is kifeketéllik a nyurga sokaságból. Külön tetszik, hogy egy pici csücske a Napnak is jelen van még. Általában a lehasalós virágos fotók mindig érdekesek, ez a pipacsos beállás (behasalás) például ragyogó kék ég háttérrel is igen látványos lenne!

Espíritu: Naplemente 2

Itt a naplemente csak egy félreeső csücskön fénylik be és festi meg az eget. De a fő attrakció a víz színében és a szépen tagolt kompozícióban rejlik. Nagyon tetszik a finom színkontraszt a meleg fényű kövek, a lágy rózsaszínbe hajló égbolt és az élénk türkiz tó között. A piros-fehér póznával sikerült ügyesen egy kis témát is csempészni a fotóba, enélkül talán túl üresnek találnám a tájat.

kisklau: Sopron, Deák tér

Indulás hűsölni! Egy szökőkút szélén, vagy akár egy szabadtéri kávézóban ücsörögve remek szórakozás a csobbanó vízsugarakat fotózgatni. Egyrészt csodásan lehet gyakorolni ilyenkor, hogy milyen hatással van a nagyon rövid, vagy a szokásosnál hosszabb záridő a vízcseppek alakulására a fotón, és hogy milyen rekesz-ISO kombinációval érdemes elérni a kívánt zársebességet. Jó esetben az eredmény ilyen friss és üdítő lesz, mint Kisklau fotója a kristályszerűen megdermedt cseppekről.

Adi33: MAGÁNTERÜLET!

Baromi drámai fotó, a hattyúnak most esze ágában sincs kecses pad deux deux-t lejteni, fúriaként ront a világra. A felborzolt tollak, bemozdult szárny és mindenekelőtt a fenyegetően sötét ciánba boruló víz kontrasztja nagyon feldobja a képet, a fotós igazán jó pillanatot kapott el, kellő drámai érzékkel. A tetejét talán megvágtam volna, de ez a saját személyes, antiégbolt filozófiám része. A jobb szárnyba belógó madárért kár, de inkább legyen ott, mintsem hogy ne született volna meg a fotó. A hattyú árnyékát figyeltétek?

Elértük hó elején a nyolcmilliomodik fotót:

A hétmilliomodik fotót 2011 decemberében, a hatmilliomodikat pedig 2011 júniusában töltöttétek fel, az ötmilliomodikra pedig 2010 novemberében került sor.

Sferrarinak köszönhetően megnézhetjük a július elejei Superstars hétvége képeit. Három album készült az eseményről, egy a pénteki körözésről, egy a szombat-vasárnapi versenyekről és egy külön a pilótákról

A fotókért kattintsatok át a NAGYKÉPES blogra!