A tájkép a leggyakrabban előforduló kategória a nyaraláson, hiszen ki nem akar begyűjteni minél több fotókincset a csillogó tengerről, alpesi réten lengedező virágokról, álomszép trópusi naplementékről és egyéb idilli dolgokról. Ennélfogva a tájkép talán a legsablongyanúsabb műfaj, a fotózás szépségkirálynője, hiszen a tájkép nem szenved a 'meséljen a fotód egy történetet' meg hasonló követelmények igája alatt; mindössze annyi a dolga, hogy nagyon szép legyen. Ennélfogva mindannyiunk torkán jön már ki a hosszúzáridős kövestengerpart, az ellenfényes sárgalevélerdő, az indigókék égbolton madártejfeltét gyanánt úszkáló felhős tenger a vitorlással és egyéb közhelyek. Mégsem bírunk ellenállni a csábításnak és ahogy az Index galériában is mindig végigpörgetjük a Haza szépe galériákat, ugyanígy huszonikszedikszer is elsütjük a gépet, mert hát épp pont most, nem, most a legszebb az a fátyolfelhős naplemente! Szóval mindenki csinálja, miért ne csináljuk hát jól, vagy legalábbis jussunk el arra a szintre, hogy a bevett sablonokat saját döntés és ne a véletlen alapján használjuk vagy vessük el.
A hardcore hobbifotós persze cipeli az állványt és családja elragadtatására tükörfelcsap, hunyorított szemmel és téglalappá formált mutatóujjakkal komponál, szűrőzik. Neki nem is magyarázok, kergesse csak őrületbe az útitársait. A többiek viszont talán megszívlelnek néhány tanácsot.
1. Polárszűrő. Most olyan leszek, mint Steve Ballmer a Developers reppjével, csak némileg kevesebb izzadságfolttal (ami viszont a lelkesedésemből semmit nem vesz le). Polárszűrő, polárszűrő, polárszűrő. Nem vagyok se fizikus, se optikus, nem tudom, milyen hullámokat szűr ki és milyen irányban, de tény, hogy elképesztően mélyíti az ég kékjét, kifehéríti a felhőket, a régi házak színeinek is fantasztikus zamatot ad, szóval tessék csak felcsavarni és tekergetni, a keresőben kiderül, mi épp a jó tekerés. A párás időben is pótolhatatlan segítséget nyújt, megdobja a kontrasztot.
2. Komponálás. Itt csupa eldöntendő dolog, mennyi mindent pakoljunk bele a fotóba, lehetőség és ízlés szerint. Lógjon be egy falomb a kép tetejébe? Fusson végig egy stég a kép átlóján? Zárja le az alsó-felső szélet egy híd íve és annak tükröződése? Legyen az előtérben néhány virágcserép, csónak vagy csókolózó sziluett? Legyen a tengerparti táj inkább állókép a gyönyörű felhők miatt? A legfontosabb tanács itt is: töltsd ki a fotót. Az összes példafotón a poszt végén látható, hogy nincs egy üres pixel, eseménytelen folt egyiken sem. Az egyik mozgalmas, a másikat a türkiz víz nyugis foltjai töltik meg, de mindegyiken végig történik valami vizuálisan.
3. Általánosságban elmondható, hogy minden jobban néz ki, ha rásüt a Nap és közben viharfelhő tornyosul mögötte. (Fordítva nem jó.) Minden.
4. A víz kicsit ugyanilyen, szerintem nincs is igazán jó tájkép víz nélkül, aki a Szaharába indulva szeretne itt biztatást kapni, attól elnézést kérek. De nézzétek csak: reggel és délelőtt: mélykék, polárszűrős csoda. Délben ugye nem fotózunk*, aztán jön a késő délután, amikor elcsitul a szél és a kikötők, öblök védettségében gyönyörű tükröződéseket, akvarellszerű absztraktokat lehet lődözni halomra. Estefelé pedig ott a naplemente, amikor a vízfelszín teljesen valószínűtlen, szinte belülről ragyogó gyöngyházfényt ölt, ahogy visszaveri a lebukó Nap által megvilágított égbolt alját. Ha sziluettekkel variálsz, akkor mehet nyugodtan az alexpó, hogy csak épp a víz legyen elég fényes és így megúszhatod állvány nélkül is ennek a csodás néhány percnek a megörökítését. Megéri.
5. Ha mégis valami alpesi vagy hasonló víznélküli helyre sodorna a balszerencse, akkor keress egy tengerszemet próbáld meg feldobni a képet szerpentinnel, hegyi kereszttel, alpesi virággal, tehénnel (de csak akkor, ha meg bírod állni, hogy ne fesd be milkalilára a fotósoppban), akármivel - bevallom, engem a hegytetőről kibámulós, völgy-domb-hegy-felhő-ég tagolású vízszintes fotók nagyon nem hoznak lázba. Az is igaz viszont, hogy életem eddigi legrosszabbnak ítélt fotója egy pink üdítőt ábrázolt a pink körmeim között, amelyet azért komponáltam a képbe, mert a mögötte lévő washingtoni látképet túl statikusnak találtam, szóval így kövessétek a tanácsaimat. A hegyeknek viszont megvan az a vitathatatlan előnye, hogy délben is gyönyörű fotók készülhetnek, hiszen a magasban jó idő esetén szinte mindig ragyogó kék az ég és a grandiózus, napsütötte tájat nem rontják el a mély árnyékok. Persze a polárszűrő itt is elengedhetetlen, sőt itt igazán.
6. Fentről lefelé. Templomtoronyba, kilátóra, sziklára, dombtetőre épült kocsma teraszára mindig érdemes felmászni, mert akár 5-6 méter magasság hatalmas változást generál a nézőpontban. A minap láttam egy fotót a Trevi-kútról, amely fentről készült, mint kiderült, egy hotelbár ablakán kihajolva. Még mindig azon a fotón kattog az agyam, annyira egyedi volt a hatszázcsilliárd lenti perspektíva után.
7. Látószög. A tájkép ugye hagyományos nagylátós műfaj, pedig nem csak 10mm-n lehet tájképezni. Sőt, minél nagyobb az a látószög, annál nagyobb a kihívás, hiszen egy őrülten nagy képmezőn kell minden egyes részletecskét úgy komponálni, hogy ne lógjon be, ne lógjon ki, vagy ha mégis, okvetlen szándékosnak tűnjön, semmi ne zavarjon, mindenhol legyen tartalom... piszok nehéz ám. A 28mm-n kezdők itt némi előnyben vannak. Akinek pedig nem elég tág a látószög, az fogja magát és készítsen panorámát. Ennek a módja:
- Lefotózod a témát, úgy, hogy az egyes fotók kb. 1/3 átfedéssel kövessék egymást. Ezen kívül vegyél be bőven olyat is a képkockába, amit később le tudsz vágni, mert a panoráma generálás után sokszor erősen nyirbálni kell a széleket. Ne a legnagyobb látószöggel fotózz, mert fölölegesen torzulni fog a kép. 28-30 milliméter és afölött már jó.
- Photoshop > File > Automate > PhotoMerge. Én a legalapabb alapbeállításokkal szoktam, és egyik legelső próbálkozásomra ezt az eredményt kaptam:
Réka: Hjulstabron (Canon PowerShot G11, állvány nélkül)
Csoda hát, hogy vérszemet kaptam? Ha nekem sikerül, akkor bárkinek. Hajrá panoráma!
* Ugye van ez az alapszabály, hogy délben nem fotózunk. Megfigyeltem viszont, hogy itt Északon a tenger mellett pont a fordítottja az érvényes. Délben mászkálnak az égen a legjobb gomolyfelhők és olyan jó kis hűvös fények vannak, hogy csuda. Estefelé, 6-7 óra magasságában pedig ellaposodik a fény, eltűnnek a felhők, olyan semmilyen lesz minden. Már régóta meg akarok kérdezni erről egy hobbifotós meteorológust (vagy egy hobbimeteorológus fotóst), de még nem találtam ilyet.
edaniel: A három királyfi (tükröződős hajóvarázs)
crey: croatia-3172 (gyöngyházvizes naplemente, ráadásul fentről)
mikeeee: DSC3917 (fenti perspektíva, szenzációs)
commelauche: Naplemente (a legszebb gyöngyházvizes fotó az Indafotón?)
pauljavor: traffic jam by pauljavor (fentről, meg jó fények, meg polár powa ezerrel)
Fotokocka: Kikötő Zadarban (gyöngyházvíz, kék színvilág, aquaworld)
fiesta: Reggel a strandon - Makarska (keretezés, komponálás, kellemes mozgalmasság)
roberto01: Plitvice (hát igen, az S)
Toszkána és hétköznapok: Cappelle di Vitaleta (jó, néha víz nélkül is lehet szép a táj)
mcsaba74: Toszkána, (színek, képkitöltés, ami kell)
pdave: . (ugye, azok a viharfelhők)
Astek: IMG 6906 (ha sziluett meg naplemente, akkor valahogy így)
solio: már-már giccs (alpesi élvezetek halmozása)
katona: Vihar készül.. (vészjósló viharfelhő varázs!)
