Dvornik Gábor
Indafotó: http://indafoto.hu/cpt
Honlap: www.wix.com/cpt_hun/dvornik
Kedvelt képei
Legutóbbi interjúm során Dino Cpt-nek dobta tovább a labdát. Cpt legtöbb képe nem mondható hagyományosnak. Új színek, új formák, szokatlan témák széles spektrumát találjuk meg nála. Ráadásul mindezt egy darab lencsével...
Civilben mivel foglalkozol?
Polgári életemben egy vidéki község Önkormányzatánál dolgozom,mint műszaki tanácsos. Én.Mint műszakis.Ha ismernél, Te is jót mosolyognál ezen. De valahogy átevickélek a mindennapok gondjain, ráadásul azt külön nagyon szeretem, hogy igen jó a társaság, mindenki segítőkész és rendesek velem. Ez manapság itthon ritka kincs, amikor mindenki mar a háta mögött mindenki mást...
Mi volt az első saját fényképezőgéped?
Az első fényképezőgépem "a" Smena majd egy Practica MTL5B volt, klasszikus NDK gép, de abban a korban és azon körülmények közt egy álom volt. 15 éves koromban kaptam hozzá egy "puskatust" és azon egy 200-as Pentacon obival,aminek, ha jól emlékszem f4-es fényerejével akkoriban nagyszerűen lehetett dolgozni, ma is megállná helyét. Igaz, így együtt a cucc volt vagy 4-5 kg és amikor a kutyámmal a mostani Káposztásmegyer helyén lévő erdőbe mentem kirándulni, a túra végére éreztem súlyát rendesen.
Most mivel fotózol?
Áttérve a digitális korszakra, 4. éve nyúzok egy Nikon D300-ast, amiben van vagy 175000 expó. Összesen egy objektívem van ,egy 18-200-as utazó zoom, evvel lövök mindent, a tájképtől a portrén át a glamourig.
Profik előtt nem dicsekszem vele, mert szinte mindig lesajnálnak:).
Miért kezdtél el fotózni?
Nem tudom. Gyerekkoromban elég zárkózott típus voltam, a fotózás adott egy megnyugtató és magamat önkifejezésre sarkalló időtöltést. Ez ma is így van, bár már nem vagyok annyira magamba fordult. Legalábbis nem annyira.:) Talán öntudatlanul is Henri Cartier-Bresson híres mondatai munkálkodtak bennem akkor is és most is: "Fényképezni annyit jelent, mint visszatartani a lélegzetet, amikor az illékony valóság pillanatában minden képességünk egyesül. Akkor a fej, a szem, a szív is ugyanazért működik. A fényképezés egyfajta kiáltás, a fényképezés az élet egyik formája." Persze nem ilyen tudatosan, szépen kifejezett valójában - inkább ösztönösen és jóval egyszerűbb formában.
Van kedvenc fotótémád?
Kedvenc nincs. Nem, ez így nem igaz. Mindegyik variáció, "műfaj" és téma kedvenc, amikor épp azt csinálom.Mindegyik téma leköt és összpontosításra késztet, igazából már ösztönösen keresem mindhez a legjobb perspektívát, arányokat és nem gondolkodom abszolút tudatosan. Ha mégis ki kellene választani egy témakört, akkor az a portré lenne, az ember és ami benne belülről kisugárzik. Ennek a kisugárzásnak a megörökítése és átadása még akkor is, hacsak a pillanat tört részéig tart, de mégis fellebbent egy fátylat arról a valakiről, akit fotózok. Ezt nevezem magamban pillanatvadászatnak. Meglátni és megragadni, csapdába ejteni azt az időmorzsát Ugyanakkor van még egy dolog, ami nem konkrét téma, de mindig jelen van és hozzáadódik a képhez legyen bármi a tárgy vagy az alany. Ez pedig én magam vagyok és a saját hangulatom. Sokszor mondják egy képemre, de ilyen nincs is, ez már nem igazi. Pedig dehogynem. Az a kép így él bennem, így jelenik meg. Én azt szeretném átadni, ami bennem jön létre az adott pillanathoz csapódva. Az a hatás, amit a valós szekundum, életkép kiváltott. Ezt akarom tovább adni, mert ez vagyok én, ezt láttam és ezt váltotta ki bennem.
Mi mindannyian hatásvadászok vagyunk ilyen értelemben. Szerintem. De ez csak egyetlen esetben működik kifele, egy kívülálló számára. Ha a hatás - azaz a kép - hiteles, őszinte és igaz. És ez nagyon meglátszik, szinte azon nyomban.
Melyik volt a legemlékezetesebb fotózásod?
Mindegyik az, kapcsolódik az előző kérdéshez. Hiszen nincs, nem létezik két egyforma fotózás. Mindegyik más és más, megmarad a különbözőség hangulata. A tájképeknél a természet szépsége, egyszerűtől a sok színűségig, de mindnek van egy belső lecsapódása. Mint ahogy az emberek fotózásánál is. Embert csak úgy lehet hitelesen fényképezni,ha kicsit mindig azonosulsz a világával. Ha ráérzel, milyen belül, megérint kisugárzása. IMHO. Sződligeti lévén,ha mégis konkrét válaszra lenne szükség, az itteni horgásztavak. Elvarázsolt kis táj,nem nagy,mégis ezerféle hangulata van. Változik percről percre, legyen az hajnal vagy szürkület, tél vagy nyár - egy mesevilág.
Embereknél meg szinte már "múzsám" egy idősebb barátom, "a Pali",aki a volt munkahelyemen egy fogalom. Egy olyan ember, aki kora ellenére gyerek tudott maradni, nem játssza meg magá,t de tud játszani. Ezer arca van, markáns és hiteles.
Őt fotózni mindig élmény és a mai napig az maradt. Ellentétben az üres celebekkel, akiket pénzért fotóz az ember, de igyekszik magát mihamarabb túltenni rajta. Tisztelet a kivételnek, ezek teljesen el vannak szállva maguktól, valakinek hiszik magukat pedig
csak a média bábjai. Elvesztették önmagukat, nincs egy őszinte pillanatuk - állandóan kényszerarcuk van.
Szoktál fotópályázatokon indulni?
Igen. Elég sok pályázaton indultam és szeretem megmérettetni magam. Sajnos, manapság egyre több pályázat fizetős,a jelenlegi válságos időszakban már nem tudok mindazon nagy versenyen indulni, amin szeretnék. Szponzort keresek, talán Ő sem járna rosszul hiszen az eddigi eredmények bizonyítottak. Annak örülök, hogy az Indafotós pályázatok még "free of charge".:)
Hova mennél szívesen fotózni Magyarországon…?
Magyarország a világ legszebb országa Közép Európában, a Kárpát medencében), de komolyan rengeteg gyönyörűséges fotós helyszín van. Természeti és építészeti öröksége csodás.Talán ahova nagyon szívesen elmennék a közeljövőben
az a Gerecse vidéke, barlangjaival és erdőivel. Vagy a Fehér tó. Mártély. Pécs. Fertő tó. Kis-Balaton. És még ezer hely.
...és az egész világon?
Természetesen mindenhova, de ha sorrend kell, akkor megtanulnám és kiélném magam a tengeralatti fotózásban. Aztán persze Peru és az Andok. Amerikában a nemzeti parkok, Sziklás hegység és a Nagy Alma. Európában elsősorban Skócia, Norvégia és Izland. Ázsiában India, Nepál vagy a Vietnam, Baia Halong. Afrikában a Serengeti...
Istenem... bármelyik, bármikor, bárhogyan...
Mi a kedvenc saját képed az Indafotóra feltöltöttek közül?
Pillanatnyilag a februárban készült Duna parti képek. Azért maradtak meg bennem,mert elkészítésük kicsit expedíciós jellegű volt, az ártéri erdőn átevickélni a jégen nem volt egyszerű. Talán megérte.
Ha az összes kép közül kellene válogatni, nem is úgy mondanám, legkedvesebb, de egyértelműen a legsikeresebb képem ez volt:
Na jó, még egy, ez a kép tényleg közel áll hozzám. Ő "a Pali".
...és az összes indafotós kép közül? Rengeteg kitűnő fotós és kép van az Indafotón, minden udvariasság nélkül. Sokaktól tanulok, naponta több száz képet nézek át itt is. Szerintem a legjobb tanulás mások képét és másokat kiérezni alkotásaikon keresztül. Az egyik kedvenc képem ez:
Ő Durcka, akinek képei hasonlítanak talán az én lelkivilágomra. Igen kifejező hangulat és képi világa számomra élvezetesek és elgondolkodtatóak.
A másik élmény pedig ez:
Balogh Zoltán, akinek ember ábrázolása hiteles, kifejező és minden képnek megvan a maga története, meséje.
Hány képet készítesz és kb hányat tartasz meg egy alkalomról/témáról? Ez témától függ nagyrészt. Esküvőn az ember legalább 7-800 képet ellő. Egy stúdióban is megvan a 150-250 kép,lehessen válogatni. Mivel technikai felszerelésem nem optimális,én 2-3 kockás sorozatokat lövök. Ennek vannak előnyei, bár a kamera gyorsabban kopik,de nagyobb az esélye a "jó kocka" meglövésének technikai és gondolati/hangulati síkon egyaránt.
Ha fotózás után finomítasz még a képeiden, hogyan és milyen szoftverrel teszed?
Természetesen legtöbb esetben van utómunka, még ha nem is annyi, mint gondolják sokan.Én azt vallom,a régi nagyok is utómunkáztak - megvoltak kis trükkjeik a kitakarástól a vegyszerek összetételéig.Ez nem szégyen,sőt. Van,amikor a kamera önmagában nem képes visszaadni azt,amit szeretnél és ezért szükség van a lehetőségek biztosította digitális technikára. Itt is egy varázsszó van - a kép legyen hiteles és őszinte. Mert hiába a legjobb szoftver vagy plugin,effekt,ha az alapkép nem jó,vagy hazug és hiteltelen.A magam részéről a feldolgozás már a kamera beállításoknál kezdődnek a belső program kitapasztalásával és pl. a cirkuláris polárszűrő vagy egyéb (Cokin) szűrők alkalmazásával. Aztán otthon a gép előtt a szokásos, ACDSee és a PS.
Melyik 3 oldalt olvasod leggyakrabban a fotóblogok, fotós oldalak közül?
Az Inda oldalait sokszor nézem,tényleg ne vedd udvarlásnak. Az itthoni oldalak közül rendszeres látogatója vagyok a Fotóvilág és Aréna oldalainak.A külföldi oldalak közül kedvencem az 500px.com és a Photodom.com, na meg a kezdetek miatt a Flickr.Ezeken az oldalakon olyan csodás képek vannak,hogy csak bámulok és - igen, irigykedem.Óriási tapasztalat.De sok egyéb értékes oldal van persze ezeken kívül is,ezek közt szörfölgetve néha az idő repül és arra ocsúdok, Úristen, megint 2-3 óra elrepült és észre sem vettem. Szeretem még a régi fotókat és az igazi jó sajtóképeket (Magnum, Life, stb), azok is órákra,napokra lekötik az embert.
Köszönöm az interjút!
