“Civilben” mivel foglalkozol?

Építésznek tanultam, jelenleg a cégemen keresztül építésvezetői, építőmérnöki munkákat látok el egy osztrák építőipari vállalat megbízásai alapján.

Mi volt az első saját fényképezőgéped?

Egy MOM (Magyar Optikai Művek) gyártmányú, MOMETTA III típusú – 35 mm-es, kisfilmes fényképezőgép, édesapámtól kaptam, aki anno a gyárban dolgozott. Vakuszinkronnal ellátott, cserélhető objektíves gép volt, gyönyörű bőrtokban.

Most mivel fotózol?

A régi álom – mindenkinek legyen – egy jó évvel ezelőtt teljesült, amikor is sikerült megvennem az első digitális tükörreflexest, a NIKON D300s kittet egy 18-200mm / F3,5-5,6 – os Nikkorral. Azóta egy igen jutányos vásárlás keretén belül beszereztem egy SIGMA 70-300mm / F4-5,6 – os, és kevésbé jutányosan egy Nikkor 35mm / F1,8 – as objektívet.

Kiegészítőim: SB 900-as vaku, manfrotto egylábú, vanguard háromlábú állvány, manfrotto joystick fej, DHG Zirkular Pol-Filter, KATA 3IN1 fotótáska

Van kedvenc fotótémád?

Remek kérdés…, vártam, hogy eljussunk ide, mert készültem !

A fotográfia köztudottan a festészetből nőtte ki magát, és olyan műfajokat örökölt, mint a portré, a tájkép, a város- / épületfotó, a csendélet, az életkép, az akt… stb. Majd idővel (elsősorban a záridő csökkentésének köszönhetően) létrejött a pillanatfelvétel fogalma, kialakítva az esemény és riportfotózást, dokumentarista és reklámfotózást… stb. Vagyis a fotográfia megtalálta egyéni arcát és sajátjának nevezett műfajait – én pedig megtaláltam a fotográfiát, hogy a bennem lévő kreativitással próbáljam leképezni, és másoknak átadni az agyam által kreált, keresőben realizált látomásokat, hangulatokat... a természetet, élőlényeket, modelleket, és azok rezdüléseit .

Minden vonzza a szememet, kezemben a fényképezőgéppel már be is léptem egy műterembe, ahol szélvészként táncol előttem a téma… az nem kérdés, hogy elég érdekes-e, az viszont mindig, hogyan hozzam ki belőle a legjobbat, ami tehervonatként üt el engem, nézőt egyaránt. Én lelövöm az expo gombbal mire ő szíven döf a kábító látvánnyal… ez az a kettős halál, amiből alkotni kell a képet ! Na, ez igen! Ez feladat és készség, a megfoghatatlan szépség meg az álom, amit át kell adni másnak, hogy rázza ki a hideg, hogy percekig gondolkodjon, ilyen van…, ilyen lehet…, hogy nem alszom, hogy nyitva a szemem és a csodát, mint álmot élem meg…

Visszatérve a kérdésedhez…, minden téma kedvenc… amatőr, haladó kategóriás fotósként szeretnék megörökíteni mindent, ami megmozgat  , fényképezni dolgokat, arcokat, embereket, pillanatokat és hangulatokat…, szerelmet, szenvedést, minden nagy érzést, amiről csak elképzeléseim vannak…, amitől nyugalom lesz bennem, akkor talán én is átérzem majd, hogy a mindenség határán vagyok felfedező úton…, ami számít, hogy van valami, ami felszabadít,

Melyik volt a legemlékezetesebb fotózásod?

Számomra majd  mind emlékezetes… de egyszer egy esküvői ceremónia után a pár napos Olympus gépem kizuhant a tokjából és ahogy kell, egy jó kemény kőpadlón landolt.., a mélyrepülést nem bírta az elektronika, a fényképezőgép tönkrement ....

…és ha már esküvő, egy fotós kiruccanás alkalmával csöppentem egy számomra idegen társaság ünnepi készülődésének forgatagába…, ahol ugye idegen fotósként csak a hátsó sorokban kukkoltam valami téma után…, mint kiderült szerencsémre, mert akkor bukkant fel egy csöppnyi angyal, ártatlan arccal és annyira természetes kíváncsisággal az arcán… azt hiszem elkaptam a pillanatot és azóta is nagyon kedvelem ezt a képet:mert ez a legnagyobb dolog, amit elérhettem

Hova mennél szívesen fotózni Magyarországon...?

Bárhova, bármikor… akár indulhatunk is ! Amikor fotózok, én más ember vagyok… sétálok az Élet éttermében és minden asztalról csippentek valami finomságot… azért persze vannak kiemelt kedvenceim: Bakony, Zala, Göcsej, Őrség… stb

...és az egész világon?

Finnország, és a mediterrán országok minden mennyiségben…

Már tanulmányaim alatt munkálkodott bennem egy kíváncsiság kukac a finn természet, és építészet iránt…, az „ezer tó” országa (ami valójában majdnem 200.000… és ugyanennyi sziget), a hatalmas finn tajga, a partokat váltakozva erdőkkel beborító és gránitsziklákkal övező táj világa, az éjféli nap jelensége… szóval az izgalom a mai napig csak fokozódik…

…és utána szívesen felmelegednék valamilyen egzotikus mediterrán területen, az örökzöldek világában, az illatozó- és színorgia mániában tétlenül tespedő virágok birodalmában, ahol az embereket, a mentalitásukat és hangulatukat, az életérzést, egy komplett mediterrán életfilozófiát magamba szippantva  megkísérelném azt fotókon megörökíteni.. és visszaadni.

Mi a kedvenc saját képed az Indafotóra feltöltöttek közül?

Nincsen legkedvesebb képem - míg másoknak könnyen osztom -, magam felé óvatosan bánok a legekkel és a felsőfokkal. De talán, az egyik szívemhez igen közel álló „a ma betyár kedvem” című…

..és az összes indafotós kép közül?

Nos, itt még nehezebb helyzetben vagyok, hiszen sokszor ámulatba ejt a jobbnál jobb képek áradata, a sokból pedig igen nehezen tudok rangsoloni… mondjuk ezt a durcka-fotót mindig szívesen nézem, annyira törékeny, becéző, kedveskedő és szeretteljes:

 és még számtalan fotós képeit sorolhatnám…, csak ez éppen arra lenne jó, hogy utána a fejemhez kapjak…, jajj, hát őt is kihagytam…

 Hány képet készítesz és kb hányat tartasz meg egy alkalomról/témáról?

Érdekes hasonlattal válaszolok...., úgy vagyok ezzel, mint a határátlépéssel.

Húsz éve pendlizek a magyar-osztrák határon… és a mai napig nem tudtam megszokni, hogy az útlevelet már nem kell elővenni… vagyis 36 kockához szokott kockafejem nem tudja befogadni a korlátlan digitális lehetőségeket..., mintha mindig spórolnom kéne…, aztán elmosolyodok saját szánalmasságomon és géppisztolyként lövök, csak azért is…

A darabszám alkalomfüggő, átlagban 200-500 is lehet, de a glamour fotózáson elment napi 1000 db-ig is…, az már húzós volt, bele  is fáradtam rendesen…

Tárolásnál azonnal kiszelektálom a használhatatlanokat, majd további szűrések után kb a felét tartom meg.

Ha fotózás után finomítasz még a képeiden, hogyan és milyen szoftverrel
teszed?

Természetesen magam is használok fotózás utáni, nélkülözhetetlen segédeszközöket. Ez elengedhetetlen, a digitális képalkotásban szinte ugyanolyan fontos, mint maga a fényképezőgép. Nagy szerepe van a színek beállításában, a tónusjavításokban, a retusálásoknál…,  A legálisan vásárolt szoftverekhez ijesztően vaskos szakkönyvek is tartoznak, ezek alapos ismerete nélkül nem lesz hasznunkra egyetlen program sem. Jómagam az Adobe Ps-t, ritkábban Lightroomot használok, de az NX2 verhetetlen kedvenc ! 

Melyik 3 oldalt olvasod leggyakrabban a fotóblogok, fotós oldalak közül?

szóval megint válogatnom kell ?

…blogokat ritkábban olvasok, nem elvből, inkább időhiány miatt, ami a fotósoldalakat illeti, természetesen az indafotóról indulok.., és ötlettelen sorrendben sokfelé hajózok, de mindig máshol kötök ki. Szerintem követhetetlen a mozgásom, az aktuális dolgokról szeretek hamar informálódni. Úgy gondolom, mindenevő lettem a digitális fotózással kapcsolatosan. Kedvelem viszont, hogy egyre több fotóskollega saját blogot üzemeltet, általában magas színvonalon, érdekes témákkal csalogatnak finoman illatozó konyhájukba…  itt sokkal családiasabb, békés légkörben zajlanak az események és a szívélyes baráti hang mindig csábító.

Következő interjúban kiről olvasnál szívesen?

Rendszeresen meglepnek és elgondolkodtatnak Cpt fotói… koncepció van a képeiben, történeteket mesél és gondolkodásra késztet, néha megrémít, néha kedveskedik, megráz és felkavar… és mindezt élvezem… szívesen olvasnék róla.

Köszönöm a beszélgetést.

Egyre több fotó érkezik az adventi játék gyűjteménybe, amely a játéko kívül is nagyon szép emlék lesz a 2011. adventi indafotózásról. A bővülő anyagból ezen a héten a következő nyerteseket szavaztuk meg:

1. hely: jvulman fotója

2. hely szintén közös, nmb és kisklau osztoznak rajta:

Gratulálunk a nyerteseknek és mindenkinek köszönjük a feltöltött, megosztott, sok hangulatos fotót!

Egyre több helyszínen nyílik karácsonyi vásár, a hétvégéken téli kirándulások, bevásárlás állnak napirenden. Ezért ezen a héten a főként kültéren készült pillanatképekből, életképekből válogattam. Az általános tudnivalók, tippek helyett ezúttal az egyes képekhez fűzök megjegyzést és elmondom, mi fogott meg bennük, mit csinált különösen jól a fotós. Remélhetőleg ezek a gondolatok az adventi forgatagban fotózva is eszetekbe jutnak majd és hozzásegítenek a legjobb pillanatok fényképezéséhez.

Albi: Lepényárus lány című fotójára még régebbről emlékszem. Tipikus vásári fotó (jó értelemben!), ahol a fotós remekül kihasználta az erős lámpa által keltett chiaroscuro hatást és gyönyörűen kiemelte a szép mozdulatú lányt a háttérből. A koncentráló tekintet erősíti a szinte meditatv hangulatot, a füstfelhő belekomponálása rengeteg vizuális pluszt ad a képhez.

kkroy: IMGP4650 - Klasszikus piacfotó, ahol a portékán van a hangsúly. Beltérben mindig trükkös a fényhiány, tág rekesszel könnyebb jól exponálni, de ez a mélységélesség rovására megy, itt pedig kimondottan jónak tartom a viszonylag nagy élességtartományt, hiszen érezteti a temérdek áru sokszínűségét. A színhőmérsékleten, fehéregyensúlyon esetleg még érdemes piszkálni.

Bagoly: Wonderful World 50. Kerosine - Az ismétlődő motívumok, minták, formák jól mutatnak a fotókon. A szinte egyformán lépdelő nőket szépen kiemelte a háttérből a kis mélységélesség és a tarka színek világítanak az erős napsütésben. Ami külön tetszik, az a nők gyönyörű egyenes háta és elegáns fejtartása. Csillagos ötös témaválasztás.

madottati: IMG 7925 című képén remekül ötvöződik a múlt és a jelen, az ősi busó jelmez és a modern öltözet. Ugyanakkor a széles mosoly mindkét arcon szinte teljesen azonos, ami szépen összeköti a két szereplőt. Vizuálisan is tetszik, ahogy a sötét kabátos nő szinte elsüllyed a világos gyapjas jelmezek forgatagában. Itt is érvényesül, hogy a fotós sikeresen azonosított és behatárolt egy témát, amelyet olyan képelemekkel vett körül, amelyek kitöltik a képkockát, de inkább kiegészítik és nem zavarják a fő témát.

dobszaiarpad: DSC 7998-02 1600 Ezen a fotón az erős utómunka (fill light vagy shadow/highlights) nem ment a téma rovására. Meghitt családi hangulat, a tipikus játszó gyermek zsánerkép itt a nagyi képével egészült ki, ő kapja a főszerepet. Tetszik a szereposztás a képen, a megszokottól eltérő módon a helyzetre reagáló nő kacagása áll a középpontban

Holdfény keringő: Busó sámántánc - ezen a képen látszik valami az ősi hangulatból, amit a tűz varázsa idéz elő. Leginkább a tökéletesen megválasztott időpontra figyeltem fel, hiszen az ég színe, mint a füstgomolyagé, és ebben a lágy szürkületben sejtelmesen rajzolódik ki a szikraeső és a jelmezes táncolók körvonala egyaránt. Az alkony misztikuma, a tűz varázsa, a szinte illatként szálló füst - minden együtt van a hangulathoz.

Miumiu: SZIGET 2011 - Az Indafotón válogatás közben rengeteg jó koncertfotót találtam, de mivel részletmániás vagyok, ezt a képet választottam annak illusztrálására, hogy mennyire hatásos és sokatmondó lehet egy részlet kiragadása.

Cpt: Pride. Egy igazán jó riportfotó nem csak a történést dokumentálja, hanem egy hang nélküli kommentárt is fűz a képhez. Ennél a fotónál ez maximálisan jelen van, hiszen képaláírás nélkül is kiderül, miféle rendezvényen őrködik ez a rendőr és mit is gondol az egészről. Zseniális vizuális megoldás a sisakon tükröződő szivárványszínű zászló, amely két képet farag egyből.

punkkiss: IMGP5417 képét a legvégére tartogattam annak jeléül, hogy egy szép, kedves helyzet bármikor, bármilyen helyzetben az objektív lencséje elé kerülhet, csupán ott kell lenni, hogy lenyomjuk a gombot. Ez a fotó, a maga hétköznapi rögvalóságos setesutasága (belógó ülések, ajtó, stb) ellenére, vagy talán épp annak köszönhetően, szívhez szóló; a fotós gyengéd szeme érződik rajta. Az exponálás itt is nagyon korrekt.

Ne feledjétek: az adventi játékba jövő hét hétfő 12 óra a következő feltöltési határidő. Ezúttal a harmadik adventi fotótokat várjuk a gyűjteménybe - részletek a leírásban. A jövő szerdai poszt és válogatás a családi- és gyermekfotókról fog szólni.

MRM: Piros Fehér Fekete

A Mikulással kezdődik a tél és a legszebb ünnepek. Szent Miklós legendája mesévé, Ő maga mesehőssé változott. Így lett a valóságból szimbólum. A szeretet, az adakozás és ajándékozás örömének szimbóluma.
A Mikulás már úton van a gyerekek felé a sok-sok ajándékkal, akik nagy örömmel várják az érkezését. Felnőtt fejjel már nem hiszek benne de mégis nagyon várom...mi mindig meglepjük egymást ezen a napon valami kis aprósággal. A cipőnket nem tesszük ki de elengedhetetlen egy csoki egy mosoly nagy ölelés és valami nagyon finom csemege, gesztenyét, almát vagy sütőtököt szoktunk sütni, egy kicsit belefeledkezünk az emlékeinkbe. Az ismerős illatok visszarepítenek bennünket a gyermekkorunkba és ez nagyon megnyugtató.

Holnap nem így lesz, mert most szeretném felhívni a figyelmeteket Vlm/Tibor által szervezett fotósétára!

Indafotós sétát szervezek 2011 december 6.-ára - keddre - a Vörösmarty téri karácsonyi vásárba. Akit érdekel a csillogás, a sok színes portéka, a csülök, a forralt bor, annak ott a helye.
A találkozó - hétköznap lévén - 17 órakor lesz a Deák téren a Deák Ferenc utca sarkánál.

MRM: Ajándék

terror: cica

engikorisuli: Télapó

kreashot: csokibolt

n.andris: Hozzám még jött a Mikulás

Bokor István: Mikulás Futás

susan38a: Hátul a hágcsó:)

dorkaa: Pitrik Zsanna

bonka1212: Hógömb 2011

putto: Advent Tabdin

Szent Miklós eredeti legendája / lejegyezte: Farkas Imre
Krisztus után 245-ben Kis-Ázsia-i Anatóliában, Patara városában született, egy gazdag család gyermekeként. Már gyermekkorában is történtek vele csodák. Alig kezdte el iskoláit, mikor Patara városában nagy járvány tört ki, és mint kisgyermek, árvaságra jutott. Ezért a szüleitől örökölt hatalmas vagyonával Patara érsekéhez, (aki apja testvére volt,) a város kolostorába költözött. Az Ő felügyelete mellett nevelkedett, s gyermekévei alatt megszerette a kolostori életet, majd iskoláinak befejeztével a papi hivatást választotta. Életét az emberiségnek és a gyerekek tanítására szentelte. Bárki kérte, mindig segített. Ember szeretete, segítőkészségének híre messze földre eljutott. Az emberek kezdték imáikba foglalni a nevét. 270-ben Jeruzsálembe tartó zarándokuton történtek miatt a tengerészek védőszentjévé vált ! Zarándok utról visszafelé, betért imádkozni Anatólia fővárosába, Myra városba, ahol legendás körülmények között püspökké választották.
52 évig volt püspök. Évek alatt a szeretete, a gyerekekkel, emberekkel való törődése miatt annyira megszerették, hogy nem csak püspökük, de még vezetőjüknek is tartottak. Vagyonát a gyerekek és az emberek megsegítésére fordította. Egyszerű emberként élt a nép között, miközben tanított és szeretetet hírdetett. Éhínség idején a teljes egyházi vagyont a nép étkeztetésére fordította, amiért szembe került az Egyházzal, halála után, ezért az engedetlenségért egy időre ki is tagadták az Egyházból!
Minden este órákig sétált a városka utcáin, beszélgetett az emberekkel, figyelt a gondjaikra. Így történt a legendáját alkotó eset is, ami valójában megtörtént:
A kolostor szomszédságában él egy elszegényedett nemes ember, aki úgy elnyomorodott, hogy betévő falatra is alig jutott. Három férjhez menés elött álló lánya azon vitatkozott egy este, hogy melyikük adja el magát rabszolgának, hogy tudjon segíteni a családon, és hogy a másik férjhez tudjon menni. Ekkor ért a nyitott ablak alá Miklós püspök , és meghallotta az alkut. Visszasietett a templomba, és egy marék aranyat kötött keszkenőbe, és bedobta az ablakon. A lányok azt hitték csoda történt. Majd egy év múlva ugyanebben az időben még egy keszkenő aranyat dobott be a második lánynak. Kisiettek, mert lépteket hallottak az ablak alól, s akkor látták, hogy egy piros ruhás öregember siet el a sötétben. Harmadik évben ezen a napon nagyon hideg volt, és bepalánkolva találta az ablakot. Ekkor felmászott a sziklaoldalban épült ház tetejére, és a nyitott tűzhely kéményén dobta be az aranyat. A legkisebb lány éppen ekkor tette harisnyáját a kandalló szerű tűzhelybe száradni, és az pont bele esett. Az ismeretlen jótevőről kezdték azt hinni, a hóborította Taurus hegyről, mivel mindig ilyenkor télen történtek ezek a csodák, hogy maga a Tél-Apó jön el ezekkel az ajándékokkal. Az idő folyamán mégis kitudódott a titok, hogy a jótevő maga Miklós püspök. Ugyanis a legkisebb lánynak bedobott aranyban volt egy olyan darab, amit a helyi aranykereskedő előzőleg adományozott Miklós püspöknek egy szerencsés üzletet követően. Ezt felismerve, már mindenki tudta, hogy ki a titokzatos segítő! De kiderült ez abból is, hogy december 5-én a névnapja előestéjén a hideg idő beköszöntével rendszeresen megajándékozta a gyerekeket mindenféle édességgel. Ezért az adakozásaiért a nép elnevezte " Noel Baba" -nak, ami azt jelenti " Ajándékozó Apa". A keresztényüldözések alatt őt is elfogták, éheztették, kínozták, de kivégezni nem merték.
325-ben részt vett a niceai Első Ökumenikus Zsinaton, ahol egy szenvedélyes vitában arcul ütötte Ariust. Ezért a tettéért azonnal elmozdították a Zsinatból, és felmentették püspöki teendői alól. Még azon az éjszakán a Zsinat több tagjának egyazon különös álma volt: Nikolas jelent meg előttük, egyik oldalán Isten állt, kezében az evangéliummal, a másik oldalon Szűz Mária érseki palásttal, így kinyilvánítva szimpátiájukat a magáról megfeledkezett püspök iránt. Az ámulatba esett tanácstagok azonnal Nikolashoz siettek, és bocsánatot kérve visszahelyezték pozíciójába. Ettől fogva óriási tiszteletnek örvendett, mindenki úgy tekintett rá, mint egy nagy emberre, aki nem esztelen dühből vágta arcon a szüntelenül istenkáromló Ariust, hanem Isten iránti buzgalmából.
Hosszú, békés öregkort ért meg. A legenda szerint lelkét ( 342 december 6-án ) angyalok vitték végső nyughelyére, ahol egy tiszta forrás eredt. Ebből a tiszta forrásból áradó szeretettel küldi legendája a mai gyerekekhez utódát, a Mikulást.

kphoto: vágyakozás

Az ENSZ december 3-át a Fogyatékos Emberek Nemzetközi Világnapjává nyilvánította 1992-ben, hogy felhívja a figyelmet a baleset, betegség, katasztrófa következtében fogyatékossá váltak problémáira, ebből az alkalomból világszerte számos rendezvénnyel, eseménnyel igyekeznek felhívni a figyelmet a fogyatékos emberek helyzetére.
Az ember igazából csak akkor tud hálát adni a sorsnak azért, hogy egészséges, akkor tudja igazán értékelni testi épségét, amikor szembetalálkozik azokkal a személyekkel, akikkel nem volt ennyire kegyes a sors.
A fogyatékosság amikor egy személy érzékszervi, mozgásszervi, értelmi vagy kommunikációs képességei számottevően elmaradnak az emberek átlagától és ez a társadalmi életben való részvételét jelentősen akadályozza.

Életük nem kevesebb, és nem több, egyszerűen más, másfajta emberi élet, amit ŐK sok esetben egészségesebben élnek meg mint egészséges embertársaik, erre jó példa a Gördülő Tánccsoport "Rengeteg tévhit alakult ki a sérültekkel, kerekes székesekkel kapcsolatban. Teljesen normálisnak mondható reakció, hogy az ember fél az ismeretlentől, a másságtól, még ha az valójában nem is okoz számára semmilyen hátrányt."

Tallózás fillka fotóiból:

További fotók az Indáról:

fenyvik: Segítő kutyák

fenyvik: Segítő kutyák

Együtt, egymásért!

Együtt, egymásért!

bodorpeter: fél kézzel, félúton....rendületlenül

"A WHO adatai szerint a világon kb 650 millió ember él valamilyen fogyatékossággal. Ez óriási szám ahhoz, hogy figyelmen kívül hagyjuk ezeket az embereket. Az lenne a jó, ha nem csupán az évnek ezen az egyetlen napján figyelnénk rájuk, hanem mindig." Remélem a poszt is kicsit segítség hozzá, figyeljünk Rájuk, segítsük Őket!

A hétvégére tervezünk egy válogatást a rendkívül alacsony vízállásról, ami gyakorlatilag az összes magyarországi folyót érint. Az index fotósa NAK Budapestet fotózza majd, így főleg a vidéki képek várunk az Apály Magyarországon gyűjteménybe, amiből az index címlap hírei közé válogatunk.

A válogatást vasárnap reggel készítem el, aki szeretne szerepelni, addig tegye be a fotóját az Apály gyűjteménybe!