A 24-i poszt végén kértem a túrán résztvevő kollégákat, hogy - akinek van hozzá kedve - írjanak néhány mondatos élménybeszámolót, hogyan érezték magukat, mi fogta meg őket igazán. Hárman ezt meg is tették, így most az ő beszámolóikat olvashatjátok:
Izgulva vártam az indulást, részben volt bennem egy kis félelem is, mert még soha nem vettem részt ezelőtt ilyen kiránduláson. Számomra ismeretlen emberekkel indultam neki a túrának. Mindenki nagyon kedvesen fogadott és nagyon örültem, hogy csapattagként kezeltek, mintha már régről ismertük volna egymást.
A túra első szakaszában egy patakon kellett átkelnünk, ahol nem volt híd, igazi vadregényes terepen. A köveket keresztül ugrálva, néha belecsúszva a patak vizébe, de sikeresen megtettük az első lépeseket.
A túra második szakaszában egy elég nehéz és fárasztó úton haladtunk, ahol bizony sokaknak fejtörést okozott hogyan jutunk fel a hegyre. Köveken kellett felkapaszkodni, sziklákon másztunk néha négykézláb és a fák gyökerei nyújtottak kapaszkodót, hogy ne csússzunk vissza az igen mozgó talajon. De ahogy felértünk...
A látvány magáért beszélt. Egy csodálatos kép tárult elénk, a kilátás egy festői tájat ábrázolt, tele természeti csodákkal, hatalmas sziklákkal és az őszi természet színes fakoronáival. A fárasztó hegymászás után gyönyörködtünk a panorámában, és megpihentünk egy kicsit, napoztunk a sziklákon. Néhányan megéhezve fogyasztottuk el az előre elkészített szendvicseinket, majd folytattuk tovább ezt a kellemes kirándulást.
Gyönyörű napsütéses őszi időben élmény volt a séta, az erdő illata, a lehullott levelek suhogó zöreje a lépések során, felejthetetlenné tették számomra. Délutáni órákban sikerült leérni igaz egy helyen gondolkodóba estünk egy páran, mert leszakadtunk a csoporttól és egy elágazásnál nem tudtuk merre kell menni, álltunk és tereferét tartottunk merre tovább. Ámulva néztem a természet szépségét, és örömmel vettem észre mikor megláttam a kis várakozó csapatomat, és együtt szépen lesétáltunk a szabadtéri csárdához. Voltak akik itt megvacsoráztak a hazamenetel előtt, én azonban elbúcsúztam a kellemes társaságtól, és nagyon remélem lesz még alkalmam máskor is csatlakozni hozzájuk.
Nagyon szép emlékekkel tértem haza. Köszönöm, hogy ott lehettem és megismerkedhettem a kis fotós csapattal.
